Hogyan kezeljem ezeket a furcsa hangokat, alakokat amiket észlelek?

Kezdem a legelejéről, bár hosszú lesz, de mindenképpen jólesne ha valaki segítene...

Kezdettől fogva más voltam, mint a többiek. Óvodás koromban szerettem egyedül lenni és magamban beszélni, halandzsázni, a magam világában. Elvoltam mint a befőtt, nem igényeltem más társaságát, néha viszont jólesett játszani a többiekkel is. Szerettem elvonulni, leülni a fűre és magamban dalolgatni, kitalálni dallamokat. Ezek jutnak mindig eszembe ha vissza emlékszem. A közösségi játékokat mindig utáltam...csapatokba oszlani is utáltam én mindig egyedül akartam csinálni mindent mert úgy jobb volt.

Általánosban végig nagyon szar osztályokba kerültem, ahol egyszerűen mindenki beskatulyázott a lúzer gyerek szerepébe. Na hát szocializálódás nem nagyon ment, pont emiatt, mert nem volt alkalmam sem normálisan társalogni senkivel, max néha amikor jó napjuk volt, de akkor is csak felszínes dolgokról. Az első pár évben az általánosban napi szinten megkaptam, hogy szar vagyok, meg hogy nem érek semmit, a veréseket ne is mondjam...Aztán 3.-ban suliváltás, s a helyzet mit sem változott, ellenben próbáltam jobban nyitni, cuki és aranyos voltam, de az eredmény továbbra is csak a sarokban gubbasztás, csendben maradás maradt...szocializálódás szintén alig-alig. Aztán átkerültem középiskolába....életem legrosszabb döntése volt. Az elején eldöntöttem: ÚJ lappal indulok, mint magabiztos ember!! Úgy álltam hozzá, hogy de jó, nem lesz baj. Nos, egy olyan osztályba kerültem, akik majd 3 évig

lelkileg terrorban tartottak. Igen, nincs rá jobb szó. Kikészültem és elegem lett belőlük. Volt, hogy hazaérve teljesen kikeltem magamból, ordítozni kezdtem, ütöttem a falat és állandóan gyilkosságokon járt a fejem. Akkor jött elő a pánikbetegségem...mára hála istennek kigyógyultam belőle. Ez jó.

Na most uccsó két évre sulit váltottam, és HÁLA égnek nagyon jó osztályba kerültem. Elfogadnak, van 3-4 ember, akikkel tök jót tudok beszélgetni, mondhatom őket haveroknak. (Ja, sulin kívül nekem vannak barátaim, de csak havonta párszor találkozom velük.)

A bajom AZ, és itt a lényeg: Éjszakánként magamban beszélek, néha nem tudom álmodok-e vagy ébren vagyok és reggel azon gondolkozom, hogy mit csináltam tegnap este...most tényleg ott volt mellettem valaki aki beszélt hozzám vagy nem? Mert volt olyan többször, odaült mellém valaki és beszélgettem vele magamban, de amit visszatértem a valóságba, eltűnt. Miközben beszéltem vele, valahogy mintha nem az igazi szemeim lettek volna nyitva, hanem valahogy másképpen láttam őket...De ébren tuti ébren voltam, mert a plafont néztem és közben lemeredtem. Aztán napközben rendszeresen hallucinálok, mindenfélét. Láttam már meghalt embert is, aztán angyalt... Hangokat hallok, amiket nem tudok hová tenni a fejemben...Ez most a tudatalattim, vagy mi a fene?

Mik ezek? Mi van velem?