Depressziós vagyok, alkoholista, vagy mindkettő? Hogy tegyem túl magam a dolgokon?

Ez szörnyű helyzet, és én körülbelül 4 évig küszködtem (szintén elhagyás után) hasonló problémával, és hát nagyon vigyázz, mert ez a történet nagyon el tud húzódni és csak az elején ilyen tünetmentes. Később eljön az, hogy minden este akörül forog hogy beszerezd az alkoholt és aztán már nem jársz el társasági eseményekre, befordulsz, még később az, hogy fizikai tüneteid lesznek, bevérzés arcon, nem tudsz vécézni rendesen, stb. Ne indulj el ezen az úton, mert igazi síkos lejtő, bár az elején nem látszik! Ez vezet a klasszikus alkoholizmushoz.

Alkoholt szabad fogyasztani a kedv fokozására, de fájdalomcsillapításként sose. Akkor javaslom, ha eleve jókedved van és társaságban vagy.

És hogy mi segít? Szerintem két dolog: a kemény sport, és egy új hobbi, amit komolyan is veszel.

A testvérem ilyen maga alatt levő állapotában iratkozott be salsázni (bár ő külön még bokszolt is, hogy levezesse az indulatait, nagyon jót tesz), és hát ott rengeteg csaj van, ismerkedett, táncolt, levezette a feszültséget, mostanra már tanít is, olyan jól megy neki, szétszedik a nők, pörög a társasági élete.. csak egy példa, hátha eszedbe jut valami, amit szívesen és ekkora odaadással tudnál csinálni.

Nekem érdekes módon a főzés lett a nagy hobbi, de a netes társkeresés is sokat segített, esténként lehetett beszélgetni emberekkel, nem éreztem magam egyedül, sőt a végén párt is találtam magamnak.

Fel a fejjel, és legyél kreatív, nem az a sorsod, hogy otthon belefulladj a boroshordóba! Gondolja arra, milyen felnőttnek képzelted magad gyerekként, és törekedj is rá! Sok sikert!

Hát onnantól, hogy eldöntöttem, hogy munka után nem a boltba megyek, hanem az edzőterembe, onnantól nagyon hamar ment, az első hét tök jó volt, a második nehéz volt (mert olyan egyszerű lett volna megint inni inkább, mint futni a gépen és izzadni), de mivel sok pénzért megvettem a havibérletet, végigcsináltam, meg hát a kimerítő sport után annyira kellemes érzés és optimizmus lesz úrrá a testeden... arra a szervezet valahogy emlékszik, és szívesebben megy megint edzeni.

A harmadik-negyedik héten teljesen természetes volt, hogy futni meg gépezni járok, és addigra már volt 1-2 ember, akivel kicsit beszélgettem a teremben, és szinte szégyelltem volna, hogy feladtam, nem megyek többet...

Amíg viszont eljutottam oda, hogy igenis most már elég volt az önsajnálásból meg a depiből, az több hónap volt, szóval valahogy el kell jönni annak a pontnak, hogy már magad is unod saját magad meg a nyomorod (és a családod és a barátaid is halálra unják a történeted meg hogy nem vagy valami szórakoztató), és valahogy bekattant nekem a büszkeség, hogy hát mi az isten van, még csak huszonéves vagyok, még pilóta is lehetek vagy akármi, nehogymár itt fiatalon eltemessem magam.

Szóval a pszichének van egy gyászidőszaka, ami természetes, mint amikor meghal valaki, akkor se lehet egyből másnap mosolyogni, de szerintem ha 3-4 hónap után se tudsz kilendülni ebből az állapotból, keresd meg a háziorvosod, aki beutal a helyi ideggondozóba vagy pszichiáterhez (nem kell megijedni, ált. tök normális orvos), akivel érdemes elbeszélgetni. Gyógyszert ne fogadj el, csak mondd meg, hogy mondja el a tanácsát és az őszinte véleményét. Ezek az orvosok rengeteg mindent láttak már és sokat tudnak segíteni. Nem kell senkinek elmeséld, hogy orvoshoz mentél, senkinek nem kell megtudni. Őket meg kötelezi a titoktartás. És tényleg segítenek, ha a gödör nagyobbnak bizonyul 3 hónap után, mint képzelted.

De elsőkörben higyj magadban, próbáld meg magad mint egy filmben elképzelni (teljesen kívülről), hogy akkor felkelsz reggel, bemész dolgozni, hogy viselkedsz, milyennek látnak mások, hogy precízen végzed a munkád, vidám vagy, segítőkész a munkatársakkal, szóval alkoss egy "pozitív filmet" a fejedben, és utána próbáld megcsinálni, nem lesz nehéz egyébként. Néha az ember kiesik persze a szerepből de aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy jé, tulajdonképp egész pozitív vagy és jól vagy.

A sport,csatlakozom az előttem szólókhoz csodákra képes!

Rendes,értelmes,kedves ember vagy te,szóval úgy hiszem azóta már ismét a jó úton jársz:) Sok sikert!