Miért küzd mindenki a túlélésért ha úgysem lehet túlélni?

Aki nem küzd a túlélésért, az abban a mértékben, amennyire nem küzd, halott. A túlélésért történő bármely csekély mérvű erőfeszítés is -és ugye, minden a túlélésért történik végső soron- az élet jellemzője.

Lehet túlélni. De egy test sem él túl végtelen ideig.

A lélek az ugye más tészta.. -mivel a lélek az a kimutathatatlan létező, ami attól van, hogy nincs, tehát az élet vagy a halál nem érinti, tök mindegy neki, testben van, vagy test nélkül, mert nem tud nem létezni, hiszen már eleve egy nemlét, ami képes létrehozni addig nem létező dolgokat, és ez a tevékenysége. Az szintén más kérdés, hogy emlékezik-e arra, kiként és hol élt, vagy nem. Jelen orvostudományi állás szerint, aki úgy gondolja, hogy ő élt mindig is, vagy/és lélek, az elmebeteg, mert a tudomány nem tud kimutatni semmi olyat, ami nem anyag, vagy energia. Érdekes, de az utóbbi időkben, mióta így gondoljuk, mintha csak egyre rosszabb lenne bizonyos szempontból.. -távolodunk emberi mivoltunktól. A lényegen viszont végső soron ez sem változtat. Az élet -a túlélés- igazi értelme az öröm. Ez származhat sikerből -pl. sikerült messzebre pisilni, mint Apa-; egy jó evésből, új ízek megismeréséből; egy lebilincselő könyv elolvasásából; egy lány/fiú mosolyából; abból, hogy "holnap strandra megyünk", és abból is, hogy "hál' Istennek, csökkent a hőség". Bármi lehet öröm, mivel az, hogy "öröm", természetszerűleg mindenkinek egyénenként mást és mást jelent. Találkozni valakivel. Sétálni egy nagyot az erdőben. Megvígasztalni valakit. TALÁLD MEG A TE ÖRÖMÖDET ! Aztán élvezd. Utána pedig kezdd elölről. Hirtelen már nem is tűnik majd olyan hiábavalónak az élet.. :)