A serdülőkori depressziót mikorra növi ki az ember?

Remélem minél hamarabb,mert én már nem bírom sokáig,nem tudok már így élni!

Szóval csak abban reménykedem,hogy tényleg kilehet nőni,de szerintem csak úgy lehet ezen túlesni,hogyha saját magunk küzdjük le....

Miért vagytok depressziósak?Nem sikerült a vizsga?Elhagyott a pasi/csaj?Jön másik!A vizsga meg meglesz legközelebb!

Olyan fiatalok vagytok még!Előttetek az élet!Tűzzetek ki egy célt magatok elé ami olyan,hogy még a nyáron véghez tudjátok vinni.Pl.kerékpárral lemenni a Balcsira vagy ilyesmi.Legyen értelme az életnek mert igenis van!!!!Csak meg kell látni!:)

Hát ez engem is foglalkoztatna, mert nekem úgy 12-13 évesen kezdődhetett, vártam hogy majd elmúlik. Most 19 vagyok, és úgy érzem most tetőzött :S De most éppen jól vagyok.

A 19:51-esnek: Sajnos aki !tényleg! depressziós (nem sima letargia) azon nem segít ha vigasztalják. Engem sem lehet semmivel ha rámtör a depresszió.. itt valahogy pusztán az érzelmek tombolnak és a rációnak nem sok köze van hozzá, úgyhogy kár is észérvekkel vigasztalni. Persze segíthet ha az ember nincs magára hagyva, de a depressziósok hozzátartozói legtöbbször tudják hogy néha egyszerűen hagyni kell a "beteget" hogy kiheverje.

Egy Balcsis bringázás engem pl. padlóra küldene ha depis vagyok.. a napfény szinte fáj, a madárcsicsergés elviselhetetlenségéről már nem is beszélve. Ezek ilyenkor nagyon meg tudják nyúzni az ember idegeit. Ráadásul az igazi depressziós ember szinte teljesen motiválatlan, és a célok kitűzésében semmi értelmet nem lát, és nem is tölti el lelkesedéssel.

Akinek még nem volt ilyen problémája az csak annyit lát a depressziósból hogy az szomorú és maga alatt van, így azt hiszi már ő is tapasztalt hasonlót, és egy sörözés a haverokkal megoldja. Aki már átélte tudja milyen komoly dolog is ez, és hogy (olykor) független a könnyezettől.. ezt úgy értem hogy lehetsz fiatal, 5-ösre vizsgázott, gazdag, boldog párkapcsolatban élő. Ez még így is rád találhat ha hajlamos vagy rá. Aki hajlamos rá annak a serdülőkor még jól betesz a hormonokkal.

Én átéltem már egyszerű letargiát is.. valóban az sem kellemes, de egy depresszió nagyságrendekkel elviselhetetlenebb. A legutóbbi (és egyben legintenzívebb) nálam majdnem 3 hétig tartott. A végén már azt hittem nem fogom megúszni épp elmével, annyira más tudatállapotba kerültem. Aztán végül mégiscsak minden kitisztult, és most miden oké... persze az ember mondogatja magának közben is hogy el fog múlni.. ebbe kapaszkodik.