Valaki gyógyult már ki kényszeres betegségből, kényszerképzetekből, vagy rögeszmékből? Ha igen, hogy?

erős önakarattal

Én már 1996óta nyomom ezt az ipart, de az az igazság,hogy a gyógyulás inkább egyfajta szellemi elbutulást jelent,inkább kiégés,én nem nevezném gyógyulásnak.Én belefáradtam a kényszerképzeteimbe,rögeszméimbe,és emiatt már nem is érdekelt mikor jött értem a mentő.Persze ilyenkor volt a zártosztály,majd a nyilt ,aztán hazamenetel, megint visszaesés ,megint kórház,és ez hónapokig évekig.A lényeg az,hogy becsüld meg a barátaidat meg a környezetedben azokat az embereket,akik normálisan állnak hozzád!

Nekem gonosz kényszergondolataim voltak. Túl nagy adag risperidon gyógyszer szedése kezdetén kaptam őket, és az az érdekes, hogy nagy adag risperidon+Rivotril gyógyszer szedésekor csökkentek le. (Nagyon ritkán még mindig előjönnek, de már nem zavar.) De talán nem a gyógyszer volt az ok, hanem az, hogy a tudat alatt mérges voltam azokra, akik miatt a pszichiátriai betegségemet kaptam, de amíg hittem a kereszténységben, ez a haragom nem jött ki. Miután tudatosult a haragom, az egész tudatom emésztette a haragot, nem csak a tudatom hitványabb része - ez az én elméletem, hogy szerintem miért múltak el a kényszeres rossz gondolataim. Úgy gondolom, hogy a viselkedésterápia is hasonló elveken működik, csak nem így magyarázzák... nézz utána a viselkedésterápiának, ha gondolod (behavioral therapy vagy cognitive-behavioral therapy). Most olvasok egyébként egy könyvet James Bailey - Man, Interrupted - neki kicsit más típusú volt a kényszerbetegsége, de gondolom jobb utánaolvasni. Nem biztos, hogy ugyanaz a probléma.