Mit tehetnék ez ellen az érzés ellen?
Évekig szenvedtem depresszióban, torz kapcsolataim voltak, egyéjszakás kalandok, semmiféle jövőképpel nem rendelkeztem, különböző nyugtatókat írattam fel, amikből jóval a megengedett mennyiséget szedtem, nem öngyilkosság céljából ugyan, de nem féltem a következményektől.
Az elmúlt egy évben azonban rendbe jöttem. Igaz, őszinte barátokra tettem szert, olyan iskolába járok, amit szeretek és jól teljesítek, tudom, mit szeretnék kezdeni vele a későbbiekben, visszanyertem az érdeklődésemet a dolgok iránt, és ráadásképp boldog párkapcsolatban is élek, életemben először viszontszeretnek.
Nem tudnék tehát semmi negatívat mondani, boldog vagyok.
Viszont az öngyilkosságról való gondolataimat egyszerűen nem tudom elfelejteni. Ott fekszem a barátom mellett éjszaka álmatlanul, és mindennél jobban esik a közelsége, de legyőzhetetlen a vágy, hogy felálljak, kimenjek a mosdóba, és felvágjam az ereimet, megkeressem a nyugtatókat, amikhez már egy éve nem nyúltam és bevegyek annyit, amennyit nem szégyellek.
És fogalmam sincs, mit tegyek.
Mert nincs okom így érezni. És emiatt, hogy nincs, végképp nem is tudom, mit tehetnénk, hogy ez elmúljon.
Senkinek nem mondtam el, és nem is tudnám, kinek, mert annyira szégyellem magam emiatt, de nem tudok egyszerűen mit kezdeni ezzel az érzéssel.
Volt már valamelyikőtök hasonló helyzetben, esetleg tudna bárki valamit tanácsolni?
Nem azt szeretném, hogy más fejtse meg, hogy mitől van, én szeretnék rájönni, de fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék neki, hisz elméletileg annyira rendben van minden.
válasza: válasza:Nálam elég hasonló a helyzet, én csak a hozzá szokásra fogom.
Egyszer elmúlik ez az érzés és tényleg minden rendben lesz, én legalább is így remélem. Én más öngyilkossági kísérleteket tettem, de a legjobb barátnőm hatására letettem róla, mert félek, hogy ha engem elveszítene, azt ő sem élné túl valamilyen szinten.
Szóval én ezzel küzdöm le ezt a vágyat :), mert nem szeretném soha sem magára hagyni, mert ő sem hagyott :)
párszor én is akartam öngyilkos lenni ami több év alatt, de visszatért
nálam azért alakult ki, mert kiskoromban rengeteg gyűlöletet, utálatot kaptam, de szeretet meg nem
gyenge jellem voltam és ezért mindenki engem bántott
általánosba ahova jártam sok roma származású diák is járt akik egyfolytában beszólogattak nekem "hülye paraszt" ez még a legkedvesebb volt, mivel nagyon érdekelt mások véleménye ezért ezek nagyon fájtak nekem
otthon se szerettek igazán, voltak ugyan haverjaim meg barátaim is, de ők más helyzetbe voltak mint én
nem volt értelme az életemnek ezért a vonat elé akartam ugorni, megakartam szüntetni a fájdalmat
nem tettem meg, mert reméltem később jobb lesz
gimibe is piszkáltak, mert alacsony növésű voltam meg jóval fiatalabbnak néztem ki mindig mint valójában
eleinte még (mikor kezdtem a gimit) egész jó tanuló voltam(2-esem nem volt, de volt pár 4-es) csak aztán itt is annyi fájdalmat kaptam másoktól, hogy nem bírtam
mindig mikor mentem a folyosón jöttek a bunkó beszólások, az osztályban is kívülállónak éreztem magam
később a jegyeim is romlani kezdtek, de nem is érdekelt igazán
nem értettem miért utálnak ennyire nem tettem semmit ellenük, felakartam vágni az ereim(sokszor bele is kezdtem), de abba hagytam
azt gondoltam ha felnőtt leszek minden más lesz
még gimiben kezdődött el, elkezdtem utálni az embereket, mindenkit
később gyűlöltem őket, megakartam mindenkit ölni
azt akartam szóljon be valaki és végre megkéselhetem
és meg is tettem volna, de találkoztam pár rendes emberrel
köztük volt egy lány is aki szívesen beszélgetett velem, megölelt mikor mindenki más csak utált
még ezután is sokáig ebben a sötétségben voltam, de már elindult bennem egy változás
közben a lány egy félév alatt elvesztette a szüleit és már nem beszélgetett velem, én meg akkor még eléggé ki voltam és én se beszéltem vele sajnos
gimi után 2 éves okj-s képzésre mentem, voltak itt is bunkók, kaptam sok beszólást
utáltam őket, de egyszer a gyűlölet elfogyott és nem maradt semmi, csak ürességet éreztem belül
minden barátomat elvesztettem, akit tudtam eltaszítottam magamtól, nem maradt senki
ekkor ismét öngyilkos akartam lenni, mert nem akartam megint akkora gyűlöletet érezni, nem akartam a magányt se
ott volt a kés a kezemben és már majdnem megtettem, de valami furcsa érzés megállított
aztán később elkezdtem átgondolni az életem (visszaemlékeztem a sok fájdalomra meg arra, hogy mik történtek velem), célokat kezdtem kitűzni magam elé
és a belső üresség elkezdett elmúlni, nem érdekelt mások véleménye, erősebbnek éreztem magam, nagy akaraterőm volt
és most ezt sokan hülyeségnek tartják, de elkezdtem meditálni és nekem segített
a családommal is jobb kapcsolatba kerültem és egyre kevesebben szóltak is be
elhatároztam, hogy egyetemre megyek
eleinte elég kemény volt, de megvolt az akaraterőm hozzá
édesapám már jó ideje súlyos beteg volt, de eddig harcolt ellene
azonban elkezdte feladni, sokat veszekedtem vele a jövőről
de ő már belül teljesen feladta, 1 évvel ezelőtt halt meg
sokáig magamat okoltam nem tudtam tenni semmit, hogy megmentsem
a halála előtt tudtam meg még, hogy nem is ebbe a családba tartozom
ez az egész kikészített és le is betegedtem, de már nem akartam öngyilkos lenni
nekem az segített, hogy sokszor szembe néztem az életem összes fájdalmával (nem pedig elbújtam előle)
ami eleinte kegyetlen önkínzásnak tűnt, de elkezdtem magamban feldolgozni ezeket
célokat tűztem ki a közel jövőre
és úgy érzem a lefekvés előtti meditáció is sokat segít
azóta boldogabb vagyok és az öngyilkosságtól undorodom
én képes voltam magamban feldolgozni ezeket, de ezt nem ajánlhatom senkinek
talán a legjobb az lenne ha megkeresnél egy szakembert
én öngyilkos a fel nem dolgozott erős fájdalom miatt akartam lenni igazából
megakartam szabadulni, mert hiába voltak haverok,barátok
hiába nevettem, belül a fájdalom nem múlt el
megpróbáltam elmenekülni a fájdalom elől, igazából szembe kell nézni vele
22/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!