Miért 'kell' élnünk, ha úgyis vége lesz?

"A küzdelem a fontos, nem a győzelem."

A küzdelem maga az élet.

Élj azért hogy azt a maradék hátralévő életed minnél szebbé tegyed, élj úgy hogy a jelent is élvezd, de gondolj a jövőre is.

Mert a különböző motivációk az élet fenntartására ösztönöznek. Ezek attól még ugyan úgy okozhatnak örömöt, vagy "belső békét", hogy nem tartanak örökké. Az értelmet önmaguknak adják meg.

Egyébként meg a végső megsemmisülés még mindig jobban hangzik, mint a keresztények "Gyehennája", ahol a végtelenségig szenvednek, akik oda jutnak.

Az élet értelmetlen, el kell fogadnod. Annak, hogy a te életed jelentős változást hoz, nagyon kicsi az esélye, emberek születnek és halnak meg, amíg ki nem írtja magát az emberiség. Az, hogy hogyan éled az "értelmetlen" életed, már rajtad múlik. Nincs megírva a jövőd. Lehet kicsit durván fogalmaztam, de nekem eddigi életem során ez jött le.

De ezen napokig, sőt, hetekig el lehetne filózgatni. A lényeg, hogy úgy éld az életed ahogy te akarod.

Egyébként érdekes, hogy ha valaki felteszi ezt a kérdést máris mániákus depressziósnak skatulyázzák.