Ijesztő nyugalom tört rám. Vajon kitör valami nagyobb bajban?

Mindig is hajlandó voltam depresszióra. 20éves vagyok, a szüleim viharosan elváltak, amikor kicsi voltam, nem foglalkozott velem,csak mindig húzta előttem a mézesmadzagot. Mióta elköltöztem otthonról Pestre majdnem hogy megszűnt a kapcsolat közöttünk,ami ímúgysem volt sok..

Sok problémám volt, apa nélkül nőttem fel,kihatott rám, mindig is volt tudomásom arról,hogy emiatt "nem vagyok100as".

Próbáltam rendbe tenni az életemet, amikor kiderült,hogy beperelt. El akarja perelni tőlem a gyerektartást, ami nélkül konkrétan éhenhalnék. Órarendem és a suli szigorúsága miatt dolgozni nem tudok.

Ma,ahogyan kiderültek a részletek, kiborultam. Szinte ordítva sírtam,majd egyik percről a másikra megszűnt, és valami olyan nyugalom tört rám,mintha nem is érdekelne a dolog,és ez azóta is tart.

Nem értem.

Félek,hogy valamit elnyom a tudatalattim,aztán valami iszonyat megőrülésben jön elő..

Lehetséges ez?

Mi lehet ez?