Az emberi természetet-állítólag-két tényező alakítja:az egyik genetikai a másik környezeti. A lustaság lehet genetikai dolog, vagy csak környezeti?

Lustaság önmagában nem létezik. Motiválatlanság igen. A szorgalmas is „jutalomért” küzd (ami persze nem csak önző cél lehet, hanem pl. az is, hogy az ember boldognak láthatja a szeretteit). A lusta nem érzékeli az elérhető jutalmakat, vagy nincs rájuk igénye. Motiváció nélkül senki semmit nem tesz, még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy kellene.

Minden tulajdonság genetikai ÉS környezeti okokból alakul ki, legfeljebb különböző mértékben tesz hozzá a kettő. Lustaság kialakulhat pl. érzelmi kiégettség (vágyak, elérendő célok hiánya) miatt, de okozhatja a rövidlátó gondolkodásmód is (nem látja a távolabbi célokat), esetleg pesszimizmus (elérhetetlennek látja őket).

A motiválatlanságot vagy magunktól sajátítjuk el, vagy környezetünktől kapjuk. De nem nevezném genetikainak.

Persze ha az ember kisgyerekkorától azt látja, hogy a szülei azért nem törnek előre, mert túl pesszimisták, vagy nem elég tehetségesek, akkor nyilván azt hiszi, hogy genetikailag alakult ki nála.