MI történik tulajdonképpen egy pszichológus és páciense beszélgetésen?

Én háromféle pszichiáternél voltam, egy sulipszichológusnál és aztán egy másik pszichológusnál.

A három pszichológus közül egyikkel sem beszéglettem, nem is tudtam volna, nem is kérdezték, csak "na mondjad" szóval én tulajdonképpen csak és kizárólag a testi tüneteket mondtam el, és felírták a gyógyszert, aztán csókolom.

A sulipszichológus elég butuska volt, rá kár is szót fecsérelni, és most vagyok egy pszichológusnál, aki az első alkalommal teszteket töltetett ki velem, és egy picit beszélgettünk, hogy tulajdonképpen nagy vonalakban mi is a baj, mit szeretnék, milyen a családi hátterem, stb. majd a következő alkalomra kiértékelte a teszteket, meg az elmondottakat, felállította a diagnózist, és elmondta, hogy mire lenne szükség, hány alkalommal kellene legalább találkoznunk, hogy fognak zajlani az alkalmak. Most ugyan közben pont szabadságra ment, de kíváncsian várom, hogy mi lesz... Remélem kimerítő választ adtam!

Ja, és még egy: Én szinte senkivel nem beszélek, főleg nem a rokonaimmal, barátaim jóformán nincsenek, és számomra sokkal könnyebb a dolgaimról egy idegennek beszélni!

A pszichiáteres beszélgetés arra jó, hogy a doki rádhúzhasson valami sablon mentális zavart, és az alapján teletömhessen gyógyszerrel, aminek több a mellékhatása, mint a haszna.

A pszichológus megtesz mindent, ami tőle telik. Megpróbálja a legtöbb érzésedet kihúzni belőled, beszéltet. Ez persze nem mindig megy, én pl. kettőnél is voltam, és mindketten figyelmeztettek arra, hogy már megint nem arról beszélek, hogy mit érzek, hanem arról, hogy mit csináltam... Azt hiszem, ez azért volt, mert szimplán nem passzolt a személyiségünk, mert vannak emberek, akiknek viszont első pillanattól kezdve meg tudok nyílni.

Szóval a pszichológus beszélget, teszteket csináltat veled, amelyekből később le tudja szűrni, mennyire vannak öngyilkos hajlamaid, meg ilyesmi... De nekem nem ért sokat, nem tanultam belőle semmit. Igazából nem is hittem benne, nem is voltak céljaim, amikor mentem hozzá. Időpocsékolás volt. Azt a gondolatot is utáltam, hogy ő tulajdonképpen úgy tesz, mintha törődne velem, mintha a barátom lenne - pénzért.

Én vagyok a második válaszoló, én nem fizetőshöz járok (mondjuk ide beutaló kellett, de legalább TB-ből "megoldom).

Elég érdekes ez a szemlélet, hogy "Pénzért úgy tesz, mintha a barátom lenne". Elismerem, vannak rossz pszichológusok, de a legtöbben azért választják ezt a szakmát, mert segíteni akarnak, megérteni az ember lelkében lejátszódó folyamatokat, stb, de természetesen neki is meg kell élnie valamiből, nem beszélve arról, milyen sokat fizetett ő is annak idején, a könyvekért, iskoláért. Számára mindenképp az a cél, hogy sikerüljön egyenesbe hoznia a hozzá segítségért fordulót, mert ha ez nem teljesül, akkor ő is feleslegesen üldögélt ott órák hosszat, és szerintem ez egy lelkiismeretes pszichológusnak megüli a gyomrát... tehát én azt mondom, ne add fel, ha ez a mostani nem jött be, keress másikat!