A nárcisztikus és mártír személyiségekkel hogy lehet legkönnyebben kijönni? Mi a leg célravezetőbb bánásmód velük szemben?

Hú, akkor ez elég komplikált eset!Anyámról van szó, mindkét személyiségzavar illik rá.Egyrészt mártír, megtesz bizonyos dolgokat immel-ámmal, szemrehányásokkal, amit "ésszerűnek lát", meg amire megkérem, másrészt viszont önző és csak az lehet, amit ő akar, ő sosem hibás, a bűnbak én vagyok,a maga módján önző is bizonyos formában, de ha megtesz valamit, szinte tuti, hogy egész életemben hallgathatom, hogy bezzeg erre is csak ő képes...

Iszonyú nehéz eset.Nem vagyok zsarnok, csak szeretném, ha néha vita nélkül az én kívánságom, én akaratom is figyelembe lenne véve, de ez eddig szép szóval, csúnya szóval egyaránt nehezen ment.Lehetne még részletezni, de talán ennyiből is átlátható, mire gondolok...

Ja igen, tehát az ő szemében én vagyok az élhetelen szerencsétlenség, aki őnélküle "megdöglene".Nos, ha elismerem, hogy igaza van, akkor csak még jobban eluralkodik rajtam, nem?

A mártír szereti, ha gyötrik...Lehet, viszont ennek az ellenkezőjét látom rajta.Szereti hangoztatni, hogy helyettem csinál mindent, de nem szereti, ha bármire is megkérem.Tehát felém úgy jön ez le, hogy én vagyok az ő állandó "gyötrője"amit ő utál...