Az általános és középiskolában nem sikerült beilleszkednem. Lehet, hogy most segítségre szorulok? Érdemes szakemberhez fordulnom?
Már az elejétől fogva nem ment a barátkozás. Óvodába sem járhattam betegségem miatt. Az iskolából is sokat hiányoztam és a tesi órákon sem vehettem részt. Nagyon sokat voltam beteg és hiányoztam. De a jegyeim jók voltak.
Valahogy nem sikerült beilleszkednem és hamar ellenségesek lettek velem a társaim. Miután új közegbe kerültem, egy idő után elszigetelődtem és már csak az érdekelt, hogyan védjem meg magam és hogy kerüljem el a bántásokat és a megaláztatásokat.
Már nem érzek haragot vagy dühöt, de sokszor eszembe jut. Most az egyetemen is mintha kicsit nehéz lenne a beilleszkedés. Ha nevetést hallok a hátam mögött van hogy bevillan, hogy mivan ha rajtam nevetnek. Meg néha emberek is emlékeztetnek a régiekre, de aztán megnyugszom, mert megismerve őket látom mi a különbség. Mióta egyetemre járok egyre kevésbé van ilyen, de néha még igen. Sikerült néhány normális emberi kapcsolatot kiépítenem, de annyira nem az igazi. Nem tudok közösségi életet élni. Pedig már szeretnék, csak nem tudom, hogy kell. Kimaradt ez a rész az életemből.
Nem tudom mennyire súlyos a problémám, ezért írtam ide. Elég rossz emlékeim vannak így az általános és középiskolás éveimről. Kb utáltam az egészet. Azt mondják ahogy az ember idősödik, úgy egyre inkább erre az időszakra emlékszik vissza, főleg a 15-18 éves tartományra. Ami nekem nagyon rossz volt.
Nem akarom sem túlmisztifikálni ezt a dolgot. Eddig nem merült fel bennem, hogy segítségre szorulnék. Most gondolkoztam el rajta, hogy talán nem olyan biztos, hogy le tudtam zárni egy ballagással a gimis éveimet.
válasza:Köszönöm építő jellegű kommentedet.
Óvodában nem jártam. Általánosban kezdtem.
Igen, feltételezem, hogy velem is van a hiba meg hogy a régi események enyhén traumatikusan hatnak rám.
Mégis mi a búbánatot kezdjek a hozzászólásoddal? Mit kéne meggondoljak rajta?
Úgy tűnik, mintha kötekedni jöttél volna vagy beszólni. Rúgj egyet belém, hátha rosszabbul érzem magam tőled és neked ettől nőni fog a felsőbbrendűségi érzésed. Mert több komplexusod van, mint nekem? Vagy irigykedsz rám, mert amíg te buliztál meg csajoztál, én tanultam és elértem valamit, amit te nem? Esetleg nem kaptál elég szeretetet a szüleidtől és így vezeted le a haragodat?
válasza:Én is ilyesmi voltam, mint te, csak én lány vagyok. Nem nagyon megy a barátkozás, viszont a neten könnyen ismerkedek (élőben nehéz), és akikkel netes talikon találkoztam, azok közül van, akivel élőben is tartom a kapcsolatot. A barátommal is így ismerkedtünk meg, ő is elég visszahúzódó, eleinte e-mailben tudott megnyílni előttem. Szóval egy idő után nyílik a világ. Nem tudom, ez segít-e, mert nem igazán volt tudatos részemről ez az egész és nem tudom, mit csináltam jól.
Az első válaszolóval meg ne foglalkozz, ő biztos az általános suli királya volt, most meg a teszkóban tologatja a ládákat :)
Valószínűleg szociális fóbiád van. Nekem is hasonló életutam volt amit leírtál. Javaslom a pszichológust,
sokat tud segíteni de fontos hogy úgy állj hozzá, hogy te is akarod a változást és hiszed hogy segíthet. A fejlődés azonban elég lassú, de nem szabad beletörődnöd a jelenlegi helyzetbe.
válasza:Előzővel értek egyet. Röviden: én jártam óvodába, ahol maguk az óvónők szivattak. Utána általános iskolában szünetekben attól rettegtem a társaim mikor "tréfálnak" meg mentálisan, vagy fizikailag; órákon pedig attól, hogy a tanár mikor aláz meg a teljes osztály előtt. Középiskolában ugyanez volt a menet; most egyetemen pár patkánytól leszámítva, egész tűrhető a helyzet. Jártam pszichológushoz, aki azért segített egy keveset, illetve járok jelenleg is pszichiáterhez. Nyugtatót és antidepresszánst kapok.
A betegséged ahogy fentebb is írták, szociális fóbia. Bevallom irigyellek, én olyan depressziós vagyok ezektől az élményektől, hogy a mai napig nem vagyok képes teljes életet élni; 8-10 éve szenvedek a betegségemtől.
Egyébként azok alapján, amit leírtál, tökéletesen megfelelne egy kognitív viselkedésterápia. Ott megtanulnád azokat a helyzeteket kezelni, amiket jelenleg nem tudsz!
válasza:"Az első válaszolóval meg ne foglalkozz, ő biztos az általános suli királya volt, most meg a teszkóban tologatja a ládákat :)" (nem,hanem szakács)
én is ilyen vagyok, mint a kérdező...
az első válaszoló pedig nagy górénak tartja magát, mert megkapott mindent az életben, de közben kihasznált, manipulált, bántott másokat,visszaélt a bizalmukkal, és mindig lenézte a nála szerencsétlenebbeket, anélkül hogy valaha is megértette volna őket vagy együttérzett volna velük, úgy hogy közben ők rendesek voltak vele, sőt szerették is...
válasza:Pedig én csak annyit akartam volna elérni, hogy neked is részt kell vállalnod a közösségben. Nem várhatod el, hogy majd a többiek jönnek hozzád. Hogy végre lásd be, hogy változtatnod kell. Neked, magadon. Ehhez nem kell tesco bajnoknak lenni.
Vagy punnyadjál életed végéig.
Tudod, ha egy kis nyúl nem tanul meg futni, bekapják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!