Mit tehetnék, hogy ne gondoljak ennyit a halálra? Kihez forduljak?

Annak örülök,ha van egy nap amikor egyszer sem jut eszembe bár ez rirka.A legrosszabb mikor lefekvéskor -mikor a normalis ember a nap történésein elfilozgat 1-2 percet- engem elfog a rettegés,a gondolat rabul ejt,hogy milyen az amikor az ember nem lélelgzik,nem érez,nem szeretheti tovább azt aki mellette fekszik és mindeközben egy zsibbasztó bénult érzés lessz urrá a testemen.A minek lefekvéskor pikkeltem a páromra...fal felé fordula probáltam elaludni,de megint elkezdett kattogni az agyam.Abba gondoltam bele,hogy mikor én 60leszek ő már 69...és ilyen életstlussal aligha éli meg....én viszont majd bele őrülnék ha egyedül kellene élnem nélküle még 2-5-8-13 évet vénségemre.ugyhogy gyorsan visszafordultam és a mellkasara fekudve öleltem át...nah de akkor meg a szíve dobogását hallottam és az b.szta az agyamat hogy mit csinálnék hogy ha most megállna...10perc onmarcangolás után visszafordultam az oldalamra és nehezen elaludtam.Én már tudom hogy vén banya leszek aki gyűlölni fogja a világot. A fiatalságom/életem elvesztése lesz a legnagyobb bajom és kiátkozok mindenkit a világból...24 éves vagyok, nő.Elméletileg épelméjű,gyakorlatilag meg kellene kérdezni valakit.