Elegem van a szüleimből, az egész életemből, mit csináljak? 16L

Beleuntam abba,hogy mindig csak magamra számíthatok.Mindenkinek azonnal segítek,kedves vagyok,viszont ha én kérek egy kis szívességet, akkor nem kapok semmit. A legjobb barátnőm mindig lepasszol egy fiú miatt,az utolsó pillanatban lemond mindent miatta, én elhívom valahova velem nem jön,de a fiúval igen. A szüleim fél éve váltak el,teljesen megváltozott az életem. Az egész gyerekkorom egy nagy rakás... Anyám felelőtlen,komolytalan, állandóan gyógyszerezett, ivott,ordibált,mikor 3.-4.es voltam állandóan arra értem haza,hogy be van kábulva a rengeteg gyógyszertől,és én kapartam fel a padlóról. Verekedtek apámmal, apámnak pedig könnyen eldurran az agya,habár ő felelősségteljesebb. Anyám állandóan csalta apámat, fél évente más pasijai voltak. Válás után apummal maradtam,de aztán elköltöztem,mert engem is durván megvert. Kb 4 hónapja lakom anyumnál,bár itt sem jobb a helyzet. A szexuális életüket előttem tárgyalják ki,amiből már nagyon elegem van. Nem érti meg,hogy szégyenlős vagyok,és nem szeretem ha bejön a fürdőbe,ilyenkor állandóan megaláz,és ordibál. Miközben alszok elveszi a telefonomat,és elolvasgatja az sms-eimet, folyton kritizál, még mindig szokott gyógyszerezni. Ha már napok óta hallgatom,hogy kritizál ( az öltözködésem,a viselkedésem), és végül rácsapom az ajtót,akkor jön az,hogy "szétkapom a szádat". A saját anyám egyáltalán nem ismer,semennyire. Szerinte beképzelt vagyok,pedig pont az ellentéte,és érzéketlen.Pedig főleg tehet róla,hogy nem mutatom ki az érzelmeimet,mivel mindig nekem kellett felnőttesen viselkedni. Kettőnk közül én vagyok a felnőtt nem ő. Apám pedig egy kettős személyiség. Van,hogy nagyon rendes,vicces, de ha eldurran az agya,akkor kb levegőt se merek venni. Fél éve teljesen megváltozott az életem, elegem van már a sok változásból. 3x költözködtem,új suli. ( a mostani suli jobb mint a régi) A régi sulimban mindenki utált. Nem tudom miért,hiszen alig beszéltem valakivel. Ma találkoztam egy ismerőssel,aki a régi sulimba járt,és megint elkezdte mondani,hogy engem ott mindenki utált,és kinevettek. Pedig nem is ismertek. Mindenki félreismer,és elitél,anélkül,hogy beszélt is volna velem. Főleg ezért is jöttem el ebből a suliból. A mostani ezerszer jobb, de mindig bennem fog maradni a régi suli. Semmiben nem vagyok tehetséges,de tényleg,semmiben. Tesióráról direkt felmentettem magam,mert nagyon béna vagyok. Egyedül a futást szeretem, szeretek egyedül elmenni futni,szinte minden délután elmegyek,de már "öreg" vagyok hozzá,szóval nincs semmi értelme :(. Angolból vagyok jó még,de abból nem nehéz jónak lenni. Sikerélményeim nincsenek,pedig annyira jó lenne már ha egyszer valamit elérnék az életben. Futni szívesen beiratkoznék,de bátorságom nem lenne rá,az biztos. Hiába írjátok,hogy győzzem le a félelmem,és iratkozzak be,nem mernék elmenni az edzésekre,sok idegen közé. Nagyon gátlásos vagyok. Ha baráti társaságban van pár idegen akkor egész este csendben vagyok,meg sem szólalok. Ha már régóta ismerem a társaságot semmi gond,de az nagyon sok idő. Érdekes egyébként,mert kívülről egy vidám,laza,hiperaktív embernek tűnök,és még el is hiszem magamról, kikapcsolom a rossz dolgokat,nem törődöm velük,,de elég egy kis rossz dolog,és rájövök,hogy nem,ez nem én vagyok. Mit kezdjek az életemmel? Elegem van mindenből.