Más is úgy éri, hogy csak magára számíthat?

Én vagyok az ún. "szemetesláda",kétlábbal állok a földön, mindenkit meghallgatok,tanácsokat adok,lelket öntök a depis emberekbe. Viszont én csak magamra számíthatok. Igazából nem is szeretek másokhoz fordulni,de néha jól esne,ha nem csak arra használnának,hogy kiöntsék nekem a bajaikat. Barátoktól kezdve,tök idegen emberek hozzám fordulnak. Volt olyan,hogy kutyát sétáltattam,és egy pasi,akit addig 1x se láttam odajön,és elmeséli az egész életét,a szülei válását,az apja halálát... stb. Én meg csak úgy vagyok a nagyvilágban,mintha arra lettem volna kitalálva,hogy hallgassam mindenki kínját. Mit csináljak? 16L