Kényszerbetegség leküzdése - sikerült valakinek gyógyszer nélkül?
A problémám már néhány éve fennáll, de eddig gond nélkül tudtam funkcionálni vele,azonban tavaly óta rosszabbodott a helyzet,amikor elvesztettem a nagymamámat.
Azóta a kényszerek ezerszer súlyosabbak. Nem tudok éjszaka aludni tőlük, nem tudok rendesen dolgozni,a mindennapi életminőségemet is lerontja, mert a fáradtság miatt még látszik is kívülről,hogy valami nincs rendben. A közeli családom tud a problémáról,eleinte nem értették,de most már elfogadják. Ezekhez egy nagyon erős szorongás is társul, konkrét félelem, mióta elvesztettem a mamám,a családom többi tagjáért betegesen aggódom, a nap minden órájában. Az eszem tudja, hogy minden rendben van,biztonságban vannak,de a kényszercselekedetekkel megpróbálom "kompenzálni" az érzéseimet. Volt már több pánikrohamom is, de azokat legalább megtanultam időben felismerni,kontrollálni,így egy idő után elmaradtak, elgyengültek,és el is múltak.
Mivel felnőtt ember vagyok, próbáltam saját magamtól terápiát. Nem segített. A pszichológus mindenképpen a gyerekkoromban akart turkálni,ami hozzáteszem,teljesen normális és boldog volt,és a családi életem is rendben van, eljárok a barátaimmal, dolgozom... tehát konkrét oka nem is lenne ennek a dolognak. Szégyenlem is magam miatta, de a kényszer,a szorongás és az agónia napi szinten jelen van. Eddig elvoltam vele, a munkám elvonta a figyelmem. De hónapok óta nem aludtam ki magam, mert bekattan az agyamba egy gondolat,és kezdődik az egész előröl.
Iszom nyugtató teákat, rendszeresen meditálok és jógázom is, de ezek ideig-óráig segítenek csak.Nyilván mindenhez idő kell, de a nap 24 órájából talán ha másfelet tudok nyugodtan tölteni.Folyamatosan kattog az agyam, a munkahelyemen is,bár akkor legalább elvonom a figyelmem.
Olvasni is szoktam,zenét hallgatok,eljárok a barátaimmal,de ezek már nem segítenek. Mert se kezet mosni, se vásárolni,se normálisan funkcionálni nem tudok, minden ezerszer megismételek,ami rengeteg időt és erőt vesz el tőlem. Arról nem beszélve,hogy már észrevehető a dolog,és szégyenlem,eddig "csak" az jött le mondjuk a barátaimnak,hogy nehezen döntök.
Elvagyok egy ideig,aztán jön egy zavaró,félelmet keltő gondolat,és annak érdekében,hogy csillapítsam a félelmem,elkezdek kényszeresen csinálni valamit. Ezerszer visszalépni,elszámolni,mit tudom én,borzasztóan szégyenlem magam,mert sem megmagyarázni,sem kontrollálni nem tudom.
Nyilván valahogy meggeneráltam magamnak ezt,tehát tudnom kellene megállítani is, de már minden erőmet elvette,fizikailag is.
Néhány napig 0.25-ös frontint próbáltam az alváshoz, de ahelyett,hogy megnyugtatott volna,eltompított, és sokkal,de sokkal rosszabb volt tőle,mintha ébren töltöttem volna az éjszakát,azon tanakodva,mi lesz. Másnap pedig remegve ébredtem,kialvatlanul és fejfájással,izzadtan, úgyhogy abszolút kizárt,hogy gyógyszert szedjek.
Gondolkodtam kineziológuson, vagy más, barátságosabb módszereken,mint a gyógyszer és a pszichiáter. Nagyon fiatalnak tartom magam ahhoz,hogy gyógyszert szedjek, de az életemet félelmek,szorongás és kényszerek nélkül akarom leélni. Elkeseredtem,mert alapból egy vidám, életteli lánynak tartottam magam,egészen tavalyig. Változtatni akarok ezen,minél előbb,és jól lenni,jól látni az életet.
Akiknek esetleg sikerült ebből kikerülnie, és megosztaná a gondolatait,annak nagyon,de nagyon hálás lennék!
Köszönöm szépen,hogy elolvastátok,és köszönöm a segítséget is!
válasza:27 éves nő vagyok, a problémám hasonló. Én is kényszerbeteg vagyok, gyerekkorom óta. 13 éves koromtól 19 éves koromig gyógyszert is szedtem. Az gyakorlatilag megszüntette a tüneteket, de mikor leálltam vele kezdtek visszajönni, csak nem annyira súlyosan. Fevarint kaptam. Én is úgy voltam vele, hogy ez nem megoldás, így azóta nem szedek semmit.
Én nagyon rettegek attól, hogy pl kigyullad valami, így mindent milliószor ellenőrzök. Ha nem teszem szorongok rettenetesen. Ezen felül van némi betegség fóbiám, mindig bepánikolok, hogy valami bajom van. Szerencsére annyira tisztában vagyok a betegségemmel, hogy már tudom mi az oka, ennek köszönhetően olykor úrrá tudok lenni rajta.
Sajnos a szorongás leküzdéséhez iszonyat akarat erő kell. Azt javaslom próbáld meg magad tudatosan megakadályozni a szorongáscsökkentő tevékenységben. Kezdetben elviselhetetlen lesz a szorongás, úgy érzed menned kell és csinálni amit eddig, de inkább zárd be magad és dobd el a kulcsot már bocsánat, és NE CSINÁLD azért se. Idővel elkezd oldódni a félelem, legkésőbb pár óra és már nem is lesz olyan szörnyű, Kicsit olyan mint egy elvonókúra. Nekem be szokott jönni. Az agyad idővel megnyugtatja magát.
válasza:Amit csinálsz, kb olyan, mint valami babona(ha lekopogom, nem lesz baj, stb..), értelmetlen dolog.
Aggódással elért már bárki is valamit?A félelmeiddel nem mented meg a szeretteidet.
Talán nem tudtad még feldolgozni nagymamád halálát.
Én azt tudom javasolni,(legalább is, nekem sokat segít), hogy imádkozz a szeretteidért és megnyugvásért,mondogasd magadban a kéréseket és az áldásokat azért, hogy a szüleid még itt vannak.Hamarosan meg fogsz könnyebbülni, még ha az elején talán nem is hiszel benne.
válasza:
válasza:"Változtatni akarok ezen,minél előbb,és jól lenni,jól látni az életet. "
Tudod, kedves kérdező, nem szeretnék a szószátyárkodás hibájába esni, ezért röviden leírom a tuti kivezető módszert: fordulj orvoshoz mihamarább! Amit itt leírtál, az e nélkül nem más mint nyekergés! És nem bántani akarnálak.
válasza:kedves kérdező, együtt érzek veled. nekem is voltak kényszerbeteg tüneteim. igaz, nekem inkább a tisztán obszesszív fajtából, tehát csak a szörnyű (=agresszív) gondolatok jöttek és az iszonyú szorongás utánuk. voltak kompulzív dolgaim is, de azok inkább gyerekkoromban.
olvastam, hogy milyen terápiával kezelik az OCD-s betegeket, mert már nagyon azon voltam, hogy pszichodokihoz fordulok. (végül nem tettem, a betegségem úgy-ahogy elmúlt, de időnként sajnos visszatér...)
és szerintem a te pszichomókusod egyszerűen nem értett a betegséghez. ha jól tudom, az OCD inkább a neurológiai oldalán van a mentális betegségeknek, nem feltétlenül van "oka". persze a stressz előhozza az arra hajlamos emberből, ahogy belőlem is előhozta.
de a lényeg: amit olvastam. az OCD-seket úgy gyógyítják, hogy "kiteszik" őket a félelmeiknek.
eleinte kisebb mértékben, aztán egyre nagyobban. mondok egy példát, amit olvastam: a pasinak az volt a kényszerképzete, hogy hasba kell szúrnia magát. akkor először el kellett képzelnie, ahogy megteszi, később egyre több időt tölteni éles tárgyak, pl. kések, ollók közelében. a legvégső szakaszban a saját hasához kellett szegeznie az éles kést, és így maradni jó sokáig, hogy lássa: a gondolatok nem számítanak, nem fogja megtenni. (és tényleg nem tette meg.)
a kompulzív cselekedeteket pedig "ignorálni" kell. például, ha lekapcsolod a villanyt, és vissza akarsz fordulni, akkor kényszerítened kell rá magad, hogy ne ellenőrizd le megint. ami kezdetben iszonyú szorongást okoz, de minél tovább csinálod, annál kevésbé lesz szorongáskeltő.
de ez, amit én elmondtam, nagyon dióhéjban van. én azt tanácsolnám neked, hogy keress egy HOZZÁÉRTŐ pszichológust, pszichiátert, akinek kifejezetten a kényszerbetegség a szakterülete! OCD-s fórumokon biztos találsz ilyet, és tudsz nézelődni, véleményeket olvasni is.
sok sikert és gyógyulást kívánok neked! 19L
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!