Ez pánikroham? Többi lent

Olyan konnyen ra lehet mondani mindenkire, hogy depresszio stb. Na meg sokan megneznek a neten egy csomo diagnozist es utana kitalaljak,hogy nekik is az van. Elkezdik direkt produkalni azokat a tuneteket. Utana meg sajnaltatjak magukat, milyen szerencsetlenek. Milyen rosszul erzik magukat.

Ha ezt a betegseget bekepzelik magugknak, akkor szinte az is a betegseguk.

Masik meg igen ha sajnaltatjuk magunkat az orvosnal, persze, hogy azt mondja depresszios vagy stb.

Egyre tobb helyen olvasom, hogy az emberek szeretnek mindenfele betegseget kitalalni maguknak.

Lehet panikbeteg vagy, de akkor kerdezd meg az orvost. Mert itt ha megkerdezed, akkor termeszetes azt a valaszt kapod, amit szeretnel.

"Elkezdik direkt produkalni azokat a tuneteket. Utana meg sajnaltatjak magukat, milyen szerencsetlenek. Milyen rosszul erzik magukat. .. Egyre tobb helyen olvasom, hogy az emberek szeretnek mindenfele betegseget kitalalni maguknak. "

Ha eléggé rosszindulatú lennék, most azt írnám, hogy azt kívánom neked, hogy csak egyszer, egyetlen egyszer az életedben kerülj olyan helyzetbe, hogy pánikbeteg leszel. Gyötörjenek fulladásrohamok, szédülés, szívdobogás, amikor utazol, vagy dolgozol, vagy ha csak elmész egy moziba. Menjen tönkre emiatt a szociális életed, kelj fel minden reggel úgy, hogy másra se tudj gondolni, minthogy nehogy rosszul legyél, járjál vele pszichológushoz, pszichiáterhez, szedjed a gyógyszereket, és essél még jobban kétségbe, amikor rájössz, hogy k*rvára nem használnak.

És mindemellett próbáld meg valahogy mégis élni az életedet. Menj be mindennap dolgozni, mert nem tart el anyuci, és nem engedheted meg, h. kirúgjanak. Tegyél úgy mások előtt, mintha semmi bajod se lenne, vigyorogj, vágj jó pofát, és tedd a dolgod, akkor is, ha úgy érzed, mindjárt elájulsz, összeesel.

Direkt produkáljuk a tüneteket, hogy sajnáltassuk magunkat? Menj te a p*csába, egyetlen hétig lennél a helyemben, és a metró elé ugranál. Ez barátom k*rvára nem önsajnáltatás, csak kétségbeesés, keresik/keressük a kiutat ebből a sz-rból..

Múltkor volt a Tv-ben pont ez, szerintem Münchausen szindróma.

Attól, hogy valaki párszor rosszul lesz az nem azt jelenti, hogy "pánikbeteg".

A személyiségzavart 18 év felett diagnosztizálják.

Van egy ismerősőm, -de szerintem nem egy ember csinálja-, aki szinte állandóan rosszul érzi magát, pánikromamai vannak. Azaz szerintem nincsen neki semmi problémája, csak azt szeretné, hogy vele foglalkozzanak, és állandóan rohangál orvoshoz, pszichológushoz stb:..

Sokan bohából elefántot csinálnak és rohangálnak pszichológushoz az a baj.

Mennyi bunkó paraszt válaszolgat itt a gyk-n. Erre a kérdésre is volt vagy kettő három rosszindulatú válasz. Volt mikor én is kérdeztem itt pánikkal, illetve derealizációval kapcsolatban, akkor is csak ilyen leugató válaszok jönnek.

Kár, hogy valaki csak azért olvassa ezeket a kérdéseket, hogy beszoljon a mentális problémákkal küszködőknek. Egy vagy talán kettő normális választ láttam most.

Amúgy kérdező: Igen ha valóban ilyesztőnek vélted a rohamot, és úgy érzed, hogy mégegyszer nem birnád ki, akkor ez pánikroham volt. Azóta volt e? Vagy korábban? Ha esetleg visszatérne, akkor írhatsz nekem privátot. Én a bánikot leküzdöttem (Mondjuk még gyakran szorongok), de szerintem elősször érdemes megvárni a pszichiáter véleményét.

Akinek még nem volt ilyesmi baja, az úgysem fogja fel, hiába magyarázod nekik. Nekik ez hiszti, meg önsajnáltatás.

Én b-zmeg hónapokig dolgoztam úgy napi 16-18 órákat, hogy senkinek egy szóval se említettem, hogy rosszul vagyok, pedig szinte állandóan a légszomj meg az ájulás kerülgetett. Csak akkor mentem már dokihoz, amikor annyira sz*rul voltam, h. dolgozni se bírtam.. ez lenne az önsajnáltatás? Azóta is dolgozok, pedig amilyen ramaty állapotban vagyok, akár otthon is dekkolhatnék táppénzen. És akkor még hallgassam mellé azt is, h. az ilyen f*szkalapok osztják az észt, hogy ez csak hiszti..