Normális nálam ez a reakció?

Nem tudom, jó kategóriába tettem-e a kérdést.

Ezen a nyáron lesz 2. éve, hogy meghalt az Anyu. Jó kapcsolatunk volt, szerettük egymást nagyon. Van egy szomszédunk, aki úgy nevet, ahogy Anyu nevetett és akárhányszor meghallom, sírhatnékom támad. Persze elfojtom mindig, de ma este is átjött, megint hallottam a nevetését, rámtörtek az emlékek és nem sikerült visszafogni magam. Normális, hogy 2 év után is még ennyire felkavarnak az ilyen dolgok?

Egyébként nem szoktunk beszélni Anyuról, Apu nem olyan, hogy tudnék vele beszélgetni. Talán ez is lehet az oka, hogy még mindig így reagálok az Anyut idéző dolgokra?

21/f