Ha szinte mindig rosszkedvű vagyok (az elmúlt hetekben-hónapokban), csak akkor van "jobb" kedvem, ha a barátommal vagyok, akkor az már depresszió szerű?

19 éves lány vagyok, az elmúlt hónapokban nagyon megváltozott az életem, vagy inkább én magam...? Életvidám, társaság középpontja-típus voltam. Mostanra viszont nem hogy társaságba nem járok, de barátaim sincsenek! Egyszerűen képtelen vagyok baráti viszony kialakítására.

Illetve mindig rossz kedvem van, ha van rá okom, ha nincs. Minden reggel szenvedek, nem akarok felkelni, ha tehetném csak aludnék, napokon keresztül. Utálok kimenni az utcára, csúnyának érzem magam. Sőt, még a mozgásomat, a járásomat is abnormálisank érzem. Nem akarok élni-hangulatom van. Egyedül érzem magam. Sokszor gondolok az öngyilkosságra, mert azzal megszabadulhatnék minden tehertől. Számomra a halál jelenti a megnyugvást.

Mellesleg sokszor vannak "dühkitöréseim", illetve sokszor nem tudom kordában tartani az indulataimat, fájdalmamat... Vágyom a fizikai fájdalomra, késztetést érzek, hogy bántsam magam, mert attól mintha kicsit jobb lenne a lelkemnek.

A sok hülye megnyilvánulásommal lassan elüldözöm magam mellől a páromat is. Csodálom, hogy még velem van...

Tudom, hogy ez nem normális, de azt nem tudom felmérni, hogy mennyire nem az. Illetve, hogy hogyan juthatnék túl ezen az állapoton. Nem akarok így élni.