Együtt lehet élni azzal, ha valaki képtelen a konfrontációra?

Sajnos képtelen vagyok idegenekkel családon kívül konfrontálódni.30 fölött sem tudtam megváltozni. ,,Csak" annyira tudtam megváltozni,hogy kimondom amit amit gondolok(vállalom,hogy leugatnak),kifejezem érzéseimet,ha nem is nyíltan,és nem lesem állandóan mások kívánságát.Nem érzem magam megalkuvónak.

Egyszerűen,ha bajom van valakivel nem merek oda menni,meg általában akivel bajom van az kerüli is velem a kontaktust vagy ,ha mégsem kerül akkor leordítja a fejem és a rövidebbet húzom.Persze nem mindenki tartozik az utóbbi kategóriába.Sajnos egyre jobban érzem azt,hogy ilyen vagyok alapból,és nem tudok változni.Valamennyi javulást is a túlsúlyomnak köszönhetek.Hála istennek ritkán vannak szituk mikor konfrontálódni kéne.Szerintem ez nem az önbizalomhiánytól van.

Csak bennem van a hiba vagy az emberekben is?Tehetek róla,hogy ,,gyáva" vagyok??