Valóban van olyan, hogy annyira elnyomunk egy emléket, hogy nem emlékezünk rá vagy csak képek villannak be róla? (többi lent)

Szóval 20 éves lány vagyok és már régebben is, de főleg mostanában eszembe jut egy gyerekkori emlék. De úgy gondolom, hogy ezt annyira elnyomtam magamban az évek folyamán, hogy már nem is tudom, hogy valóban megtörtént-e vagy csak dili vagyok. A lényeg, hogy még gyerekkoromban nagyon fiús lány voltam: rövid haj, babák helyett autók, mindig csak fiúkkal barátkoztam, játszottam, szóval eléggé. És mostanában néha beugrik, hogy mikor még kicsi voltam, akkor játszottam az utcabeli fiúkkal - akik velem egyidősek, max. 1-2 évvel voltak idősebbek - és egyszer mintha lefogtak volna és lehúzták rólam a nadrágot és bugyit. Nem is igazán emlékszem, de valahogy azt éreztem akkor, hogy nagyon megijedtem és kiabáltam, de végül is elengedtek. Esküszöm nem emlékszem, fogalmam sincs, hogy megtörtént-e, de mintha rémlene, hogy a szüleimnek ezt el is mondtam és volt egy kis balhé is. Komolyan nem tudom, és sajnos anyukámtól nem merek rákérdezni, mert szégyellem ezt az egészet.

Tehát arra lennék kíváncsi, hogy valóban van olyan, hogy annyira elnyomunk egy emléket, hogy már tényleg nem emlékszünk, hogy az megtörtént-e?

És még valami ezzel kapcsolatban, hogy 20 éves létemre nem volt még komolyabb kapcsolatom fiúkkal, félek a szextől is, sőt, már egy ideje úgy érzem, hogy a lányokhoz talán jobban vonzódom. Lehet emiatt a kicsi kori élmény miatt érzem ezt?

Remélem jó helyre írtam a kérdést! Előre is köszönöm a válaszokat!