Pánikbeteg vagyok. Nem akarok kimozdulni sehova. Valami tipp, hogyan győzhetném le ezt ez 'itthon maradási kényszert'?

Szia! A pánikbetegség nem tréfa. Magától nem fog elmúlni. Mindenképpen kezeltetned kell magadat.

Ezt a betegséget pszichológus, vagy pszichiáter tudja biztosan diagnosztizálni. Te saját magadat nem. Ezért az első lépés mindenképpen az, hogy elmész egy pszichiátriai szakrendelésre. Itt a neten kismillió ilyen hirdetést lehet olvasni. Ha nincs pénzed maszek dokira, akkor a körzeti orvosnál kell érdeklődni, hogy kell-e beutaló a legközelebbi pszichiátriai rendelésre.

A rendelésen a pszichológus alaposan kikérdez az életedről, és a fóbiáidról. Először valszeg megpróbál valamiképpen a lelkedben leásni, hogy mi váltotta ki nálad a betegséget, és azt fogjátok boncolgatni, hogy miért gubóztál be. Ha megvan, hogy mi váltotta ki, akkor ki lehet rá dolgozni valami megoldást.

Ha valami oknál fogva nem találjátok a pánikolás lelki okát, akkor tovább fog küldeni pszichiáterhez, aki már egy orvos, és gyógyszeres kezelést is adhat.

A pszichiátriai gyógyszerek általában lassú hatásmechanizmusú szerek, vagyis legalább egy hónapig kell szedni, mire az ember megérzi a hatást.

Őszintén szólva én nem hiszek a pszichológiai-lelkizős megoldásban. Én a gyógyszer híve vagyok.

Magam is pánikos vagyok, immár 18 éve. Rendszeresen szedem a gyógyszeremet, és semmi bajom.

A megoldás tehát: elmenni először egy pszichológushoz, és aztán majd kialakul a folytatás.

Mielőbbi gyógyulást kívánok!

Én is voltam pánikbeteg (ha annak lehet nevezni). De rájöttem, hogy a nyomás miatt van, amit a szüleim és a nagyszüleim, valamint régebben apámék gyakoroltak rám ( szüleim elváltak).Mindig azzal nyüstöltek/nyüstölnek, hogy ha nem tanulok akkor nem vesznek fel sehova, meg hogy nem vagyok jó semmire...stb.

Emlékszem, felvételi előtt volt a legerősebb, annyiban nyilvánult meg, hogy fájt a mellkasom és nagyon féltem, hogy komoly bajom van.

Próbálj meg körülnézni a környezetedben, hogy nincs-e ilyen személy, vagy hasonló. Ha ilyet tapasztalsz,hogy valaki szándékosan vagy nem szándékosan nyomást gyakorol rád akkor már tudod kezelni. Sok sikert :)

Ui.:Mellesleg én mindig házhoz voltam kötve, nem mehettem sehová, max sulibuliba, szóval megszoktam azt, hogy csak a számítógép van ahol jó szórakozást találok magamnak.

18/L

"Mindig azzal nyüstöltek/nyüstölnek, hogy ha nem tanulok akkor nem vesznek fel sehova, meg hogy nem vagyok jó semmire...stb. "

Kedves 18 éves!

Ez nem nyüstölés, hanem valódi tény! Inkább elfogattad volna, és jó beosztással a tanulás mellett szórakozhattál volna. De te inkább menekültél. De sebaj, tele a Tesco ilyen dolgozókkal...