Feleslegesnek érzem magam, miért?

Úgy érzem, hogy nincs semmi keresnivalóm az életben. 20 éves vagyok, nincsenek céljaim, ha van, hamar feladom, mert megpróbálom és nem sikerül. Azóta már nem is hajtok érte, úgy vagyok vele, hogy minek. Nem tudom, soha nem is tudtam, hogy minek tanuljak, mi akarok lenni az életben, igazából azt sem tudom, hogy mi érdekel. Barátom sincs (pedig lehetne), mert egyszerűen nem tudok megmaradni senkinél sem, megunom, nem fogadom el a hibáit vagy komolyan nem értem miért (tudom el kellene fogadnom, nekem is van hibám, de nem megy), és pár hét után dobom. Így nem is akarok komoly kapcsolatba kerülni senkivel, mert nem akarok megbántani egy pasit sem. Belülről úgy érzem, hogy nem bírok így élni, de egyszerűen annyira rossz, hogy imádok valamit csinálni, meghalok érte, és egyszerűen nem megy, pedig akarom! :( Kívülről viszont teljesen más a helyzet... Mindenkivel kedves vagyok, mindig jó a kedvem, nem szeretném, ha észrevenné bárki is, hogy mi zajlik bennem (tudom könnyebb lenne, ha valakivel megbeszélném, de nincs olyan személy akinek elmondanám, mert a szüleimet nem akarom ezzel idegesíteni, van elég bajuk), a suliban jó jegyeim vannak, szóval a külvilág azt látja, hogy mindig jókedvű, életvidám vagyok, akinek semmi gondja, holott...

Szerintetek mit kellene csinálnom? Félre ne értsetek, nem lennék sohasem öngyilkos, annyira gyáva nem vagyok, meg tudom, hogy meg lehetne oldani...

Előre köszönöm annak, aki vette a fáradtságot és elolvasta! :)