Az normális dolog, hogy nem igazán érzek empátiát az emberek iránt, még rokonaim, családtagjaim iránt sem?

Ha valóban szeretted/szereted őket... akkor inkább örülj neki, hogy ilyen a természeted...!

Szerintem ez nem empátia hiány.

Inkább kevésbé vagy érzékeny másokhoz képes. Meg túlontúl racionális lehetsz. Itt arra gondolok, hogy valószínű nagyon jól beléd van programozva az, hogy emberek vagyunk, születünk, megbetegedhetünk és meg is halunk valamikor. Teljesen természetes a számodra.

Nyilván másnak is, csak ezt nehezebben fogadja el.

Elképzelhető, hogy már kiskorodban nagyon jól felvilágosítottak a halálról?

Esetleg magadban játszottad le sokszor a várható eseményeket, és most, hogy megtörténtek, már nem ér váratlanul?

Ilyenekre gondolok...

?!?

A temetéseken mindenki magát sajnálja, meg másokat és hergelik egymást.

Nézd meg a dél-amerikaiakat, ünneplik a halált.

A hírek meg aztán már senkit sem zaklatnak fel, meg sem nézem, az egész az általános sz@r közhangulat fenntartásáról szól, mert rettegésében az ember irányítható. Elég fos így is, hadd ne érezzem magam szarul mások tragédiája miatt. Viszont ahhoz képest, hogy az emberek mit össze szörnyülködnek szóban, nem sokat segítenek az érintetteknek. Szal mese habbal.

Nincs veled semmi baj, jobb ha nem sajnálod magad, a sipákolás valóban nem vezet semmire.

Gondolom anyukádnak is mindenben a segítségére voltál amiben kellett, ezen felül ha pánikoltál volna, csak neki ártottál volna, hiszen ő is kétségbe esik.

Ha valaki beteg nem a sajnálat a segítség, hanem a valódi segítség, és az, hogy várjuk haza, mintha mi sem történt volna. Jól van ez így.