Miért nem tudok felszabadulni, és élvezni az életet?
Sziasztok.
Dióhéjban összefoglalnám a problémámat. Lassan 18 éves lány vagyok. 1-2 éve nagyon sok problémám volt, családi zűrök, magánéleti problémák, iskola, tehát mindent összevetve csak a szar volt körülöttem, de sikerült kimásznom belőle. A családi gondok rendeződtek, iskolát váltottam, ahol jól érzem magam, és egy éve élek párkapcsolatban, vannak barátaim.
Ennek ellenére mégsem találom a helyem a világban, folyamatosan szorongok, negatív és paranoiás gondolatokkal van tele az agyam, rettegek attól, hogy a párom elhagy/megcsal, attól, hogy elvesztem a barátaimat, pedig semmi nem támasztja alá az aggályaim, de mégsincs nap, hogy ne kezdjek el azon agyalni, milyen rossz dolog történhet velem. Félek a jövőmtől, hogy nem lesz belőlem semmi, hogy egyedül fogok meghalni, hogy egy gyógyíthatatlan betegség lesz rajtam úrrá, és hasonlók.
Persze ezek minden ember fejében megfordulnak, de én folyamatosan szorongok ezek miatt, de erről senki sem tud, mert nem vagyok képes az érzéseimről és a problémáimról beszélni.
Azon gondolkoztam, hogy tudomásom szerint a mentális betegségek örökletesek, és emiatt vagyok ilyen, mivel a családomban rengeteg depressziós beteg volt.
Mi lehetne erre a megoldás? Hogyan lehetnék pozitívabb?
Tudom, siránkozó fiatalnak tűnök, de nagyon megkeserítik a mindennapjaim ezek a dolgok.
válasza:Velem is ez van én már több vok és fiu.
Nagyon sok rosszat érzek
Nagyon benned vannak még a múlt fájdalmainak a nyomai. Az akkori stressz és szorongás valamiképpen nagy hatással volt rád és beleégette magát az elmédbe.
Szerintem szépen lassan megszabadulsz majd tőle. Én fél éve költöztem el otthonról, 21 éves koromig egy kis faluban éltem, én is sokat szorongtam, igazi barátaim nem is voltak, csak haverok, akikkel össze-összejártam iszogatni, a szüleim folyton cseszegettek, ha elmentem otthonról, hogy már megint kivel, mikor, miért és hogyan csinálom azt, amit csinálok, amikor nem vagyok éppen otthon, aztán eljöttem fel Pestre és szépen lassan hétről hétre éreztem, hogy megszűnik a nyomás, a magam ura vagyok. Nekem a szüleim jelentették a probléma forrását, egyszerűen túlságosan belemásztak a képembe és nem hagyták élni még azt a kis életet sem, amit egy 200 fős településből ki tudtam hozni (a haverjaim nagy többsége 15-20 kilométerre lakik innen, oda nem kis dolog eljutni, pláne mert kb. 3 busz jön naponta a faluba). Pesten minden más, minden itt van, ami csak kell és megélhetem ezeket a dolgokat, nem cseszeget senki, hogy mikor hol vagyok. Még mindig bennem van ugyan az a rengeteg szorongás, amit ők okoztak nekem, de már csak a töredéke.
Neked is helyrejött az életed és hidd el nekem, hogy szépen lassan ki fog belőled törlődni mindannak a rossznak az emléke, amin eddig át kellett esned.
Köszönöm szépen a második választ :)
Biztosan van igazság abban, amit mondasz.
Különösen azért, mert én sosem dolgoztam fel a múltam, nem beszéltem róla senkinek, csak új fejezetet kezdtem, és lezártam, amint lett rá lehetőség.
válasza:Szia!
Sok év eltelt azóta. Hogy vagy? Sikerült megszabadulni a szorongástól és feldolgozni a traumákat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!