Ebben az esetben tényleg jó lenne pszichiáterhez / pszichológushoz járnom? Mit tegyek?

Àltalànos iskolában (6.-8.-ig) folyamatosan bántottak. Öngyilkos is próbáltam lenni, de nem sikerült.

Apám 8 éves koromtól 13-ig 'kimaradt' az életemből, csak hétvégente láttam (péntek késő este ért haza, vasárnap este ment el), mert messze dolgozott.

10 elején meghalt az egyetlen olyan ember a környezetemben, akit a barátomnak mondhattam. Ő volt az, akivel mindent megtudtam beszélni, segített, meghallgatott. Olyanok voltunk, mint a testvérek.

Az akkori barátom vert. Egyszer addig vert, míg mozogtam. Vicc nélkül. Nagyon nehezen tudtam megszabadulni tőle.

Aztán megismerkedtem teljesen véletlenül egy sráccal. Nagyon aranyos, kedves, segítőkész, csupaszív srác, csak barátkoztunk, de kapcsolat lett belőle. 2011 elején ő is meghalt.

Ekkor a legjobb barátnőm nem foglalkozott velem, mert egy osztálytársa a közelébe költözött és fontosabb lett neki ő, mint én.

Ezek után nem engedek senkit közel magamhoz. Bizalmatlan vagyok. Nem beszélek a problémáimról senkinek (meg úgy általàban magamról sem). Sokat stresszelek, idegeskedek, gyakran vagyok feszült, szorongok is. Pánikrosszullétek is előjönnek. Valamint nagyon durván migrénes vagyok.

A pszichológusnak, pszichiáternek nem tudok megnyílni és az anyagiak miatt nem tudok járni rendszeresen.

Mi a teendő?

19l