Rettegek a haláltól, de meg is akarok halni, ki érti ezt?

Azt hiszem, megint depressziós vagyok. Járok pszichiáterhez, szedek gyógyszert 3 éve, de úgy érzem, hogy most megint mélyre zuhantam. Egész nap csak fekszem az ágyban, úgy érzem, hogy nincs miért felkelnem, élnem, délután kelek fel először kutyát sétáltatni, mert muszáj. De van, hogy napokig át sem öltözöm, kutyát is pizsamában sétáltatok. Utána fekszem vissza az ágyba. Napokig nem megyek sehová, van, hogy 1-2 hétig se (ha meg megyek, akkor csak alkoholt inni). Ugyanakkor meg nem tudok elaludni, van, hogy éjjel 2-ig se, de már korán ébren vagyok (6 körül), igaz délutánig nem kelek fel, csak fekszem. Magamba fordultam, de a külvilág felé mosolyogni próbálok, hogy semmi baj. Sajnos mostanában ez sem sikerül, gyakran kifakadok, hogy minek éljek, minek örüljek, néha el is sírom magamat. Gyakran, naponta többször gondolok az öngyilkosságra, hogy meg akarok halni. 3 éve vagdosom magamat, de nem öngyilkossági céllal, csak most az fordul meg mindig a fejemben, hogy picit kéne mélyebbre vágni...de nem merek!!! Ugyanakkor meg állandóan rettegek a haláltól, hogy valami bajom van/lesz, beteg vagyok/ beteg leszek, a vérnyomásomat méregetem állandóan, naponta kb. 20-30-szor, és rettegek, hogy megáll a szívem, és meghalok. Emiatt állandóan pánikrohamaim vannak.(Ennek annyi alapja van, hogy valóban nagyon leviszik a gyógyszerek a pulzusomat, mintha megállna a szívem).

Nem értem azt sem, hogy ez hogy jöhetett vissza a gyógyszer mellett? 1 éve szedem ugyanazokat. Új kellene?

Tudom, jól seggbe kéne rúgni...anyukám is azt mondja, hogy örüljek, hogy nem vagyok rákos.

Miközben én folyamatosan ettől rettegek....

Nem tudom, mit csináljak?

(Gyógyszerellenesek, kérem, most kíméljenek! Ismerem minden előnyét - hátrányát, de ez most nem segít rajtam).