Tudnál segíteni? Kérlek!

az egész úgy kezdődött, hogy kezdtem meglátni , hogy mennyivel kevesebb vagyok mint mások.

1.elkezdtem magamba fordulni,( mert láttam , hogy az ismerőseimnek sokkal jobb az alakjuk, több barátjuk van,...)

2.egyre jobban elkezdet érdekelni az hogy ki mit gondol rólam

3. teljesen elvesztettem az önbizalmam , a szünetkben már a folyosóra sem merek kimenni.

4.amikor hazaérek és belenézek a tükörbe azonnal elfog a düh, majd zokogni kezdek

5.hiába hajtogatom magamba hogy szép vagyok jó vagy sikerülni fog, egyszerűen totál béna lettem, mindenben megbotlok , a földet bámulom , ha megyek , minden kicsúszik a kezemből.

6.többször megfordul a fejemben, hogyha saját kezűleg kéne döntenem a halálomról mit választanék

7. egyre kevesebbet kezdeményezek beszélgetést

8.már a legkisebb jelentéktelenségen is kitudok akadni, teljesen kiidegelem magam.

9. nem tudom senkivel sem megosztani a problémáimat

10. nem bírom rávenni magam, hogy egy kicsit is mosolyogjak, pedig nagyon sokat mosolyogtam régen

11. bűntudatom van attól, hogyha már bármit is megeszek, sokszor elgondolkodom azo hogy jobb lenne kihányni,amit ettem

nagyon szeretnék megváltozni, mert nincs értelme annak, hogy legszebb éveimet a míg még fiatal vagy így töltöm el, és 10 év múlva meg majd a ráncaimat nézegetem a sok sírás miatt:(

15/l nem vagyok lázadó tini előre mondom