Ez mentális betegség vagy "hiszti"?

képtelen vagyok bárkivel kijönni, hosszabb távon képtelen vagyok elviselni bárki társaságát és nem szeretem ha nem körülöttem forog a világ. Szóval valószinüleg ezért nem keresi senki a társaságomat és ezért szakítják meg az új ismerősök is hamar a kapcsolatot. Úgy érzem elegem van mindenkiből, nincs kedvem és nem is akarok senkivel fenntartani semmilyen kapcsolatot. Az a baj, hogy eljutottam egy olyan szintre, hogy senki nem tud érdekelni.

Ennek ellenére én meg állandóan magányos vagyok, úgy érzem, hogy senki nem szeret, rossz, hogy nincsenek barátaim, akikkel programot tudnék csinálni, rossz, hogy nincs barátnőm.

És állandóan ez a kettősség emberutálat/magány dolgozik bennem, lassan már az őrület határáa kergetve. Mondjuk ha a múltamba nézek ott figyel sok csalódás az emberekben, akár ez is az oka lehet?