Nem tudom megoldani a lelki problémáimat, hova forduljak ha nincs óránként 5000 forintom a magánrendelésre?

Ez engem is érdekelne, mert nem ártana egy pszichológus vagy pszichiáter, de ingyeneset nem találtam, a többit pedig nem tudom megfizetni. Pláne, hogy legalább egyszer hetente el kellene menni, hogy legyen értelme a dolognak.

Szerintem a lelki segély csak ideiglenes megoldásnak jó, vagy egy-egy alkalomra. Igaz nem írta a kérdező, hogy mi a problémája, lehet neki beválna. De ott sokszor az is probléma, hogy nem emlékeznek rád, elbeszélgetnek veled és nyújtanak némi támaszt, de az sajnos nem alternatívája egy rendes kezelésnek, terápiának. (Most ezt nem azért mondtam, hogy ellent mondjak és fel is pontoztam azt a válaszolót amúgy.)

Állítólag el lehet menni pszichológushoz TB alapon, de nem sok embernek sikerült és erről még én sem tudok túl sokat, épp a napokban akartam megkérdezni, hogy is van ez.

Kedves Kérdező!

Menj el először is a háziorvosodhoz. Mond el neki a problémáidat. Kérd meg hogy segítsen neked találni egy pszichológust. Ő fog adni neked egy beutalót. TB-támogatott pszichológia szakrendelések is vannak. Nem muszáj fizetned érte.

Attól ne félj, hogy mit fog szólni a háziorvos. A mentális egészség gyógyítása is a feladatkörébe tartozik, ugyan úgy, mint a szomatikus egészség védelme. Ne félj attól, hogy mindenki meg fogja tudni, hogy te milyen panasszal mentél el hozzá. Köti az orvosi titoktartás.

Ne félj elmenni pszichológushoz. Ők azért vannak, hogy foglalkozzanak veled, és segítsenek kikászálódni a nehéz helyzetekből.

Még annyit írnék le, hogy én vallásos vagyok. Nagyon sokat segít nekem az, hogy imádkozom, és hiszek. :)

Isten mindenkit szeret. Nem azért engedi meg, hogy problémáink legyenek, mert ezzel "jól meg akar szívatni minket", hanem várja, hogy belé kapaszkodjunk, és ez által megerősödjön a hitünk, és mi magunk is.

:)

# 3:

Én pedig leírtam már máshol is a történetemet, úgyhogy leírom ide is:

Régebben még, amikor volt heti 5-6k forintom, akkor szépen eljártam pszichológushoz és mellette havonta egyszer pszichiáterhez. Szedtem a gyógyszeremet, kaptam a pszichoterápiát. 2-3 hét alatt kicserélődtem, nem utáltam az életet és boldogabb voltam. Fél év után viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy már nem tudtam megengedni magamnak a pszichológust így maradt a pszichiáter.

Ő konkrétan majdnem minden alkalommal megkérdezte, hogy járok-e pszichoterápiára, de én azt mondtam neki, hogy nincs rá pénzem, így nem. Neki a válasza erre az volt, hogy pedig szükségem lenne rá... Ennyi, semmi beutaló, semmi csodapapír, semmi...

Végül a pszichiáter elment egy másik városba rendelni, így magamra maradtam. Senki sem foglalkozott velem, újra mélypontra estem, és maradt a pszichiátriai gondozó. Ott beszélgetett velem a dilettáns orvos egy kicsit, azt mondta, hogy amit régen szedtem "jólesz!" és elhajtott a fenébe. Kaptam egy papírt, ami alapján a háziorvosom is felírhatja a gyógyszeremet és majd csak egy év múlva kell visszamennem. Rákérdeztem nála is a pszichológusra, ő is azt mondta, hogy bejutni lehetetlen, de kérdezzem meg, hátha fogad; de nem hiszi...

Nos, akkor ezek után hogy is van ez? Mellette pedig én is vallásos vagyok (közöm nincs a kereszténységhez), de az imádkozás és társai semmit sem segítenek. A pszichoterápia segít, de ebben a "gyönyörű" országban ha nincs pénzed, meg is dögölhetsz. Ez a tapasztalatom és még csak 25 éves vagyok.

Én nem vagyok vallásos, viszont nálunk 9000 alatt a pszichológus sem rendel, ráadásul sokszor az egy "óra" nem is egy óra, hanem csak 45 perc. Hát hol vagyunk, iskolában?!

Amúgy arról tudtok valamit, hogy ahogy pl. ez az ingyenes TB-s pszichológus van, úgy van ilyen pszichiáter is? Mert nekem inkább pszichiáter kellene (csak mert kéne pár gyógyszer is a beszélgetés mellé, mert amit a háziorvos felírt annak a hatása kb. a lepkefing szóval jellemezhető sajnos). De ilyenről, hogy pszichiáter is lenne így ingyenes még csak nem is hallottam. Majd megkérdezek róla egy pszichiátert vagy nem tudom, esetleg a háziorvost, csak gondoltam felvetem itt is. Bár sejtem a választ, mert ez az ország valóban "gyönyörű". Én is arra jutottam amúgy, hogy meg is dögölhet az ember, ha sírva csúszik a földön, akkor sem kap segítséget, egyszerűen nincs hová fordulni. Ráadásul aki nem akar éppen öngyilkos lenni, "csak" totál félre van csúszva az élete és jó lenne neki valaki, aki kívülről szemléli a helyzetét és mindig ott van és amikor ő gyenge, az az illető akkor is erős és tud neki tanácsot adni, arra azt mondják, hogy hát az amúgy rendben van, csak "nyafogós". Bezzeg azt az ember fejéhez tudják vágni, hogy miért tart még mindig ott, ahol. Hát talán azért, mert nincs segítség és egyedül meg csak "nyafog" és nem tud semmire sem haladni. De szerintem azért ennek is vannak okai, én például határozottan nem poénból vagyok ilyen béna, hogy nem tudom egyedül megoldani a helyzetem.

A netes orvosok (az ugye ingyenes) amúgy sokszor rendesek, de nekik sem lehet írogatni, nem várható el, hogy levelezzenek az emberrel és észben tartsák, hogy ő kicsoda és lényegében ingyen kezeljék a szabadidejükben.

De visszatérve az árakhoz, engem először sokkolt, hogy ennyire drága, mert én is és a netes orvos is úgy gondolta, hogy kezdetnek legalább heti 2 alkalom kellene nekem. Akkor most ez egy pszichológusnál (aki ugye nem pszichiáter és még a gyógyszerre sem költöttem) is heti 18 ezer forint? Tök jó, hogy én is fiatal vagyok, mondhatni a felnőtt életem elején, amikor pont nincs még erre pénzem. Viszont ha nem segít akkor mivel nem tudok tovább lépni nem is lesz. Annyira jól ki van találva a rendszer. ":)"

# 5:

Szerencsére a pszichiáter hajlandó ingyen is fogadni, de ott ugye csak gyógyszert kapsz. Engem annak idején körülbelül 5 perc alatt lerendezett, néha talán 10 percig is eltartott. Általában kérdezte, hogy hogy érzem magam, de a válaszom semmit sem változtatott azon, hogy mi történik utána. Csak akkor kaptam más receptet, ha kerek-perec kijelentettem, hogy nem fogom beszedni. Mellesleg a mostani gyógyszerem sem használ, semmit...

Egyébként ez egy hihetetlen ördögi kör. A depresszión kívül szociális fóbiám is van és ez teljesen ellehetetleníti a mindennapi életemet. Az orvoshoz pedig pénz kéne, amihez egy jó munka. Viszont a jó munkához pedig az kéne, hogy egyáltalán el merjek menni egy állásinterjúra. De ahhoz viszont egészségesnek kéne lennem, amihez orvos kéne, amihez pénz... és így tovább.

De legalább örülök, hogy nem csak én érzem így az egész helyzetet.

Tényleg fogad ingyen is? Nahát, akkor majd jobban szét kell néznem, hátha találok valakit itt.

Nálam is ugyanez volt! Semmit nem beszélt velem, az első alkalommal is felírt vagy 5 gyógyszert úgy, hogy szinte még csak a köszönésen voltunk túl. Olykor kérdezett ezt-azt amikor visszamentem, de a válaszra nem is figyelt, a gyógyszereknél meg kijött minden mellékhatás már úgy voltam, hogy mentőt hívok (pedig akkor még csak nem is pánikoltam, már órák óta forrongtam magamban, amikor végül betelt a pohár és az orvost hívtuk), rákérdeztem, hogy szedjem-e tovább, azt mondta igen, ennek idő kell majd csitulnak a tünetek, csak az első pár hétben jelentkeznek általában. Bejelöltem szövegkiemelővel, hogy mely tünetek jelentkeztek (szó szerint majdnem minden egyes szó ki volt emelve a méteres papírlapon), illetve ami nem szerepelt a tájékoztatóban azt mellé írtam, mert már komolyan azt hittem meghalok, a szívem is fájt, sokszor pár percig nem láttam (és nem vérnyomásprobléma volt, szóval így már elég ijesztő), szédültem, dagadt a lábam, zsibbadt is, hánytam stb. A többire szerencsére már nem emlékszem... De ideges voltam, gondoltam ha legközelebb megyek hozzá igenis meg fogom mutatni, hogy mennyi mellékhatás kijött és én azt nem szedem, mert ez már így nem normális (és elküldöm az anyjába). Erre azt mondta, hogy beképzelem magamnak és nekem nem lenne szabad elolvasnom a betegtájékoztatót, javasolta, hogy máskor ne olvassam el, sőt ha lehetőségem van rá mással vetessem ki a gyógyszert és az a személy előre vegye ki belőle a tájékoztatót. Hát... én csak húztam a számat és soha többet nem mentem vissza hozzá, de az ilyen embert be kellene zárni szerintem, vagy eltiltani az "orvoslástól". Szerintem csak az mentette meg őt, hogy még akkor is tartottak a mellékhatások és nem volt erőm kiverni a balhét.

Sikerült amúgy olyat találnom, aki beszélget is nagyon sokat és ő inkább arra helyezi a hangsúlyt, de nagyon messze él tőlem, így megint nem vagyok kisegítve. És nem is ér rá, mert most megy valami továbbképzésre, így már semmiképp nem tudna fogadni.

Na mindegy, bocsánatot kérek amúgy hogy itt picsogok a kérdező kérdésénél, csak már néha nekem is elegem van és ez a téma engem is érdekel, mert én sem tudom megfizetni ezeket az árakat és évek óta keresem a megoldást (a tb-s pszichológusról is csak nemrég hallottam egy magánembertől, előtte nem említette senki, egy orvos sem, senki).

Amúgy azt hiszem most fogok elájulni, mert eszembe jutott, hogy akkor régen én ahhoz a pszichiáter "szakemberhez" magánba mentem, tehát nem elég, hogy vagyonokat hagytam ott nála, ezek mellett sz.rt a fejemre. Na azért ez szép, hogy még így sem figyelt rám jobban. Tényleg csodálkozom magamon, hogy mekkora mérhetetlen türelmem volt, vagy miért nem borítottam rá az asztalt.

És tényleg az van, amit leírtál, ez egy ördögi kör. Nálam kicsit mások az okok, de én is ugyanígy vagyok, amíg nincs munka, nincs pénz, addig nincs segítség, de ehhez is segítség kéne.

Szerintem sokan vagyunk így. Ami amúgy már nem ér meglepetésként, csak azért írok még mindig az ilyen kérdésekhez, mert nem akarom elhinni, hogy ez megy az országban (meg lehet más országokban is). Elég sok embernek lehetnek ilyen problémái és akkor nincs segítség, semmi változtatás vagy terv, hogy javuljon a helyzet és szinte nincs mit tenni, csak várni a semmire.

Nem is az, hogy sajnáltatni akarom magam, csak tényleg hihetetlen számomra, hogy ez a helyzet és ennyien vagyunk ilyen helyzetben és mégis ez van...

és sajnos egyre durvább lesz. Most már engem sem tudott a pszichiáter külön fogadni, mert rengetegen felmondtak, elmentek más városba, vagy külföldre... Ezért maradt a gondozó, ahol meg évente egyszer kell megjelennem.

Nálam is voltak már érdekes mellékhatások, de amikor úgy éreztem, hogy "meghalok", úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hiszen amúgy is próbálkoztam már ilyen-olyan módon végezni magammal. Így legalább a gyógyszerek végezték volna el a "piszkos munkát". De még mindig itt picsogok én is, sajnos...