Miért van az, hogy senki nem bír "megfogni" igazán? Akire azt hiszem, hogy tetszik, miután végre úgy áll a dolog, hogy kölcsönös, én rájövök, hogy mégsem akarok tőle semmit.

Nincs semmi bajod, hidd el. A lányok többsége ilyen szeszélyes. Én is ilyen vagyok, pedig hidd el, nem vagyok akkora nagy szám, hogy így viselkedjek másokkal. Pedig lassan már abban a korban vagyok, hogy családot kéne alapítanom, mielőtt kifutok az időből.

A tanácsom az, ha nem vagy még 30 körüli, inkább 20as, akkor ne ragaszkodj görcsösen ahhoz, hogy párod-barátod legyen. Addig szórakozz, mértékkel, és arra nagyon vigyázz, hogy ne bántsd meg a fiúkat, mert nem érdemlik meg. Ha egyszer te fogsz úgy járni mint ők, hogy tetszik neked valaki de az illető elutasít, akkor fogod átérezni igazán, milyen érzés volt azoknak a fiúknak akikkel te csináltad ezt, de szerintem ettől még a szeszélyes hozzáállásod nem fog változni. Én hiszek benne, hogy ez nem rossz, csak okosan kell bánni a dologgal. Ha figyelsz arra hogy tisztázd a dolgokat a másikkal, akkor ártalmatlan dologról van szó. Aztán a későbbiekben lehet, hogy kinövöd ezt a dolgot, érettebb leszel, vagy ha nem, akkor úgy jársz mint én: végül ésszel kezded átgondolni, hogy ha már a szíved nem úgy reagál, de a fejeddel ideje változtatni.