Lesz valaha is jobb?

Lesz jobb is, hidd el nekem. Írd fel azokat a dolgokat amik boldoggá, vagy valaha is boldoggá tettek az életedben egy papírra és tedd ki a hűtőre/falra stb.. Minden reggel felkelés után és nap közben ha úgy érzed olvasd el vagy olvasd fel hangosan :)

Hidd el senki élete sem egyszerű, az enyém se akárcsak a tiéd, mindenkinek megvannak a maga gondjai, de ha eldobod az életed még esélyed se lesz arra, hogy boldog légy.

Az anorexiáról nem sok mindent tudok, de ha nem szükséges akkor ne zabálj feleslegesen, állíts fel valamilyen szabályzatot pl.:"Reggelire, ebédre és vacsorára ennyit meg ennyit ehetek, napközben max. egy kevés gyümölcsöt stb. Ebben senki sem segíthet csak te magadon, kontrollálnod kell amit teszel, plusz ha zabálsz azzal csak még inkább utálni fogod magad.

Valamint keress egy hobbit, amikor én úgy vagyok elkezdek kondizni és közben zenét hallgatok, 1 óra múlva mindjárt jobban érzem magam mentálisan, plusz ez eltereli a gondolataim. Szóval keress egy hobbit, ez lehet gitározás, futás, tojásfestés amit akarsz, a lényeg hogy úgy érezd elértél valamit azzal hogy csinálod.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe, remélem segítettem és emlékezz. Mindig lesz jobb.

Szia! :)

Én is gondolkoztam ilyesmin...bár így ahogy olvasom amin te keresztül mész/mentél...túl dramatizáltam a helyzetemet...kerestem oldalakat...amin leírják hogy hogy lehetnék öngyilkos...és meglepetésemre ezt találtam...személy szerint engem furamód "meggyőzött" hogy hülyeség az öngyilkosság..olvasd el :)

[link]

Szia!

Hát szerintem az történt, hogy ki van éhezve a szervezeted, és most mindent próbálsz bepótolni. Én is így voltam vele, 31 kg-val kerültem pszichiátriára, 2 hónapot voltam bent, 38 kg-val engedtek ki, átestem a ló túloldalára, elveszítettem teljesen minden addigi önkontrollomat (pedig volt bőven, ha 64 kg-ról 31-re tudtam éheztetni magamat), és csak zabáltam, zabáltam, zabáltam...3 hónap múlva már 20 kg-val több voltam. Aztán valahogy lecsengtek ezek a rohamok, ahogy már kevésbé voltam kiéhezve, és azóta is tartom az 55-56 kg-mat.

Viszont én a kórház után jártam még terápiára a pszichiáteremhez, akinek beszámoltam a falásokról, meg hogyátestem a ló túloldalára, és 1 hónappal később, hogy kijöttem, vissza akart fektetni még 1 hónapra emiatt a pszichoterápiás osztályra, csak én nem vállaltam be. Nem tudom, hogy Te melyik kórházban voltál (én SOTE, Balassa), de nem tudsz oda visszafeküdni újra, megoldani ezt a problémát is?

Szia!

Igen, el tudom fogadni magamat, a 169 centimhez nem tartom soknak ezt az 55-57 kg-t, amennyi most vagyok. Viszont egy dolog megmaradt az anorexiás időkből, ez a hashajtózás, sajnos azzal a mai napig élek, mivel függő lettem, és anélkül már nem megy semmi...de nem a súlykompenzálás miatt csinálom. Néha még most is becsúszik egy-egy ilyen falásroham, de kb. megrántom rajta a vállamat, és ennyi. Nem tartom magam bulímiásnak emiatt. Kb. 3 hónap alatt normalizálódott a súlyom, és falás ide vagy oda, ezt azóta is tartom. Nem tudom, hány centi vagy, de nőknél kb. a testmagasság - 110 az ideális, tehát pl. 157 cm és 47 kg. Szerintem, ha eléred az ideális testsúlyodat, Nálad is megáll a hízás és elmaradnak a rohamok, mivel már nem leszel kiéhezve. Viszont ehhez el kell fogadnod legalább a z ideális testsúlyodat, ami nagyon nehéz, tudom. Én kaptam gyógyszereket, antipszichotikumot, ami totálisan kiírtotta a testképzavaromat és helyreállított mindent a fejemben. Az orvos pedig megállapította, hogy 169 centihez ideálisan hány kg-nak kell lennem, és elhittem neki, hogy akkor ez tényleg ideális és nem vagyok kövér.

Mindenkinek más jön be, nekem a gyógyszerek jöttek be + az, hogy feltétel nélkül hittem az orvosoknak és betartottam minden utasítást.

Ha eljutsz jövő héten a pszichológushoz, mindenképp beszéld meg vele ezeket. Neked is a fejedben kellene helyreállítani a dolgokat, a testképzavart, hogy NEM VAGY KÖVÉR. Nekem ez csak gyógyszerekkel sikerült, mintha kicseréltek volna.