Vajon létezik e az a szituáció, ahonnan már tényleg csak az öngyilkosság az egyetlen kiút?

A közelében voltam már ennek az állapotnak úgy jó 10 évvel ezelőtt (nem kamaszkori hiszti), de azóta is élek, ha boldog nem is vagyok. Az akkori múltam olyan szinten rémálom volt, hogy csoda, hogy valahogy életben maradtam.

Azt hozzáteszem, azóta sem vagyok biztos benne, hogy ennek örülnöm kellene.. már csak a túlélésre játszom.

szerintem nincs, ugyanis az ongyilok nem kiut!

Nem akarom az ex-ongyilokos-probalkozokat vagy jovobeni-ongyilok-jelolteket leszolni, de ha az ember eljut egy bizonyos fejlettsegi, tudatossagi szintre, egesz mashogy fogja fel azt a valamit, amit eletnek nevezunk, es akkor mar eszebe sem jut, hogy az ongyilokkal barmit el lehet erni...

Amugy meg lehet hogy egyfajta termeszetes szelekcio ami a genekbe van programozva az embereknel... es nem szabad megakadalyozni ezt azoknal, akik el akarjak kovetni... nem tudom

Hát, ha engem elrabolnának és kínvallatás alá vetnének, azonnal megragadnám az első lehetőséget hogy önkezemmel vessek véget az életemnek.

De nem csak ilyen, akár elfogadja a társadalom akár nem, lelki problémánál is előfordulhat. És ezalatt nem a szerelmi bánatra gondolok - csak mosolyogni tudok azon amikor valakit elhagyott a barátnője/pasija és emiatt öngyilkosságot tervez - hanem a súlyos lelki betegségeknél. Én jómagam krónikus depressziós, antiszociális, súlyos paranoiás és egy kissé skizofrén is vagyok, emiatt képtelen vagyok szociális kapcsolatokat kialakítani, és bármiféle sikert elérni, de igyekszek hinni abban, hogy nem megoldás az öngyilkosság, elvégre nézzük a jó oldalát: magammal tudok beszélgetni, ha mással nem is :D