Hogyha szeretek magamban beszélgetni, de nem képzelek senkit mellém, viszont elég gyakran csinálom, akkor skizofrén vagyok?

Ezt gondolkodásnak hívják, nem? :)

Csak ha komolyan válaszolsz is. De akkor sem bíztos.

A skizofréniának ehhez semmi köze. Eleve többféle skizofrénia létezik, és ha az lennél, akkor nem tudnád magadról. Szerintem is, ez csak szimplán gondolkodás. Hátránya azonban, hogy csak a "saját fejedben" élsz, a saját gondolataidat forgatod, nem ismered meg mások szempontjait, nem kapsz másoktól "tükröt" arról, hogy milyen is vagy valójában.

Én is szoktam így lenni,csak én magamban,de sokszor kérdéseket fogalmazok meg magamban az élet sejtelmeiről,és válaszolok rá magamban,de persze van kinek is kibeszélni a problémáimat,de vannak olyan dolgok,pl.családi gondok,amiket nem akarok elmondani senkinek,ezért inkább magamban oldom meg a gondot...

Nem hinnem, hogy ez skizofrenia. En egy kulfoldon elek, s a barataim mind Pesten vannak. suliban sokszor kepzelem oda az egyik baratomat, s gondolatban vele "beszelgetek" vagyis inkabb elkepzelem, hogy beszelunk s o ott van. Otthon angolul meg nemetul szoktam hangosan mindenfelerol beszelni gyakorlaskepp, meg a zuhanyzoban anno beszelgettem egy kepzeletbeli baratnommel, elmondtam mi a bajom, mert nagyon nem volt senki akinek elmondhatnam mi a baj. Ez a magany jele, semmi tobb. Maganyos vagy es jolesik kiadni, hogy mi bant. Meg a nagyobb intelligenciaval rendelkezo emberek altalaban szoktak magukban beszelgetni, mert korulottuk nincs olyan ember aki ugy igazan a szellemi szintjukon van es ezert nem tudnak masokkal beszelni, igy inkabb magukkal targyaljak meg a dolgokat. Akkor lennel skizofren ( akkor is csak talan ) ha hangokat hallanal, amik valojaban nem leteznek.

ez a "tünet" egy disszociációt mérő tesztben is volt.