Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Kodependencia és depresszió,...

Kodependencia és depresszió, nagyon rossz, mit tegyek ellene?

Figyelt kérdés

Felnőtt férfi vagyok, akinek egy szűk éve véget ért egy tizenéves párkapcsolata. (A párom hagyott el, akaratom ellenére.) Ez nagyon megviselt, hónapokig ittam, meg minden bajom volt, aztán idén tavaszra azt hittem, hogy rendbe jöttem. Nagy bulik, társasági élet, haverok, sport, rendezvények stb stb, nagyon pozitív, mondhatni "boldog" élet. Igaz, új nő nincs az életembe, de nem is vágyom komoly kapcsolatra. Laza csajozgatás van is, meg lehetne több is.


Amit viszont észrevettem, hogy hullámvasutazás-szerűen elkap a depresszió sokszor.

Nem értettem az okát, aztán kezdtem megfigyeléseket végezni magamon: akkor vagyok depis, amikor nem ér elegendő pozitív impresszió, történés. Tehát a puszta unalmas hétköznapi lét, a szürkeség, amikor nem történik semmi, csak a munka, a feladatok, de semmi élvezet, akkor tudok nagyon magam alá kerülni. Nem tudom milyen pszichés dolog ez, de úgy érzem, hogy amikor megkapom a jó dolgokat (buli, találkozás valakivel, edzés vagy bármilyen program, vagy beszélgetek valakivel stb) nagyon feldob, kimondott "boldogságérzettel" tölt el. Ellenben ha magamra maradok, a sok feladattal, a fáradtsággal, az elmúlt időszak depresszív emlékeivel, akkor egyből előjön a lelki mélypont. A munka és a napi rutin egyszerűen kiborít, túlterhel, elegem van, nyűgös, dühös és frusztrált vagyok.

És erős bűntudatom van. (Nem értem miért)

Ráadásul sajnos némi kodependens tüneteket is megfigyeltem magamon. Szinte nem bírom ki, hogyha egyedül kell lennem. Örökké társaságra vágyom, ha valamelyik közeli ismerős nélkülem "mer" menni valahova, akkor tökre berágok. (Persze elfojtom, nem zúdítom senki nyakába, mert az eszemmel tudom, hogy nem kellene.) És ilyenkor, amikor van egy melósabb hétvége, zéró élvezkedéssel, nagyon frusztrált vagyok. Erre nem vagyok büszke, de nem magam választottam, hogy ilyen legyek, nekem a legnagyobb gond ezzel élni.

Tényleg a legkisebb feladattól is túlterheltnek érzem magam, negatív érzelmi hullámok, stb.

Ha elhív valaki bulizni, akkor meg képes vagyok mindent félretenni és rohanni.


Öngyilkossági kísérletek nincsenek, olyan veszettül már nem is iszom le magam, csak egyszerűen rosszul érzem magam a bőrömben.


Nem tudom, hogy pszichológus vagy pszichiáter tud-e segíteni ezen, mivel nem olyan nagyon súlyosak a tünetek, csak épp elég ahhoz, hogy kényelmetlenül érezzem magam.



2014. máj. 11. 14:30
 1/9 anonim ***** válasza:

A pszichológus pont ebben segít. Voltam ilyen helyzetben, és idővel még mélyebbre vitt, nagyon súlyos depresszióba. Én akkor fordultam szakemberhez. És nem csak abban segít, hogy kigyere az érzelmi hullámzásból, hanem segít felülírni a kodependenciát is. Ez tapasztalat. :)

(Ha bp-i vagy, tudok ajánlani nagyon jó terapeutát.)

2014. máj. 11. 16:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:

Én is így vagyok, sok egyéb bajommal.


A probléma ezzel a helyzettel, hogy ha valamiért egyszer olyan helyzetbe kerülnél, hogy elmaradnak ezek a pozitív ingerek, akkor bizony mély depresszióba zuhannál és eljönne az a pont, hogy öngyilkosság... Ha hajlamos vagy rá.


Én is javaslom a pszichológust. A pszichiáter nem szükséges, ha nincsenek öngyilkossági gondolataid.


# 1:

Milyen terápiát alkalmazott? Nem vagyok budapesti, ezért érdekelne.

2014. máj. 11. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
# 2: analitikusan orientált pszichodinamikus hosszúterápia
2014. máj. 11. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
Köszönöm szépen! Nem hallottam még róla és szép neve van. :)
2014. máj. 11. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
Nem csak a neve szép, hanem a tartalma is. :) Nagyon hatékony, de tényleg!
2014. máj. 12. 01:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 A kérdező kommentje:

Öngyilkosság: dacból szoktam magamban emlegetni, de nem komoly eltökéltséggel, hanem inkább olyan "visszavágó"-ként, hogyha nagyon elkezd "csócsálni" az élet, akkor ezzel érvelek, hogy elvileg nem vagyok köteles alávetnem magam.


De nagyon komolyan nem akartam még sosem az lenni. Inkább csak a saját szabad akarat egyik legradikálisabb megnyilvánulását látom benne. De sosem vagdosom magam vagy hasonló :)


Valóban az van, hogy az intenzív pozitív ingerek kimaradása nagyon depresszív hangulatot kelt bennem.

És valóban nagyon szarul tudom érezni magam ha csak a kötelesség meg a felelősség vesz körbe, semmi egyéb pozitív dolog. Pár nap, ha eltelik így, akkor nagyon rosszul tudom magam érezni. Ráadásul nagyon érzékeny vagyok arra, ha "leszarnak". De az eszemmel tudom, hogy nem szabad sokat várni az emberektől, tehát nem szoktam féltékenykedni meg reklamálni, ha valamelyik barát részéről kimarad az, hogy keressen, csak magamban esik baromi rosszul. De ha meg keres, akkor olyan öröm fog el. Tudom, hogy ezek a szélsőségek nem normálisak, ezért is írogatok ki ilyen kérdéseket.

2014. máj. 12. 06:48
 7/9 anonim ***** válasza:
Most írhatnék itt regényeket, hogy ugyanilyen voltam, blablabla... de ismételni tudom: egy terápia mindezt gyökeresen meg tudja változtatni. Nem tudom elmagyarázni, hogyan, mert teljesen automatikusan és észrevétlenül történik, de a leírásodban korábbi önmagamra ismerek, és azt is biztosan kijelenthetem, hogy már nem vagyok ilyen. És azt is biztosan tudom, hogy nálam ez a terápia hatása. Korábban semmiféle "önfejlesztéssel" nem tudtam változást elérni, pedig sok mindennel megpróbálkoztam. Ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor tényleg érdemes belevágni a terápiába, olyan eredményeket hoz, hogy el se hiszed! (Én nem hittem volna el, ha valaki korábban mondja, azért nem is kezdem el most részleteiben magyarázni... Próbáld ki, és meglátod! :) )
2014. máj. 12. 19:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:

Egy rövid részlet abból, amit akkor írtam:


Vészesen sovány lettem, a bordáimon tormát lehetett reszelni, ez volt az első eset, hogy így lefogytam. Két hétig nem ettem, csak vizet meg kávét, és egy halom cigit… Belenéztem a tükörbe… az arcom viasz fehér volt, és ásó formájú, kirajzolódott a koponyám alakja a bőrömön keresztül. A hajam fakó lett és fénytelen, a tekintetem merev, zavarodott, egy rémült vad nézett vissza rám. Ijesztő látványt nyújtottam a magam számára is. Megéreztem a pusztulás szagát, a mélységét az ízét, és iszonyatosan féltem. Horror álmok gyötörtek, vér, gyilkolás, menekülés, egy reggel csurom vizesen ébredtem, megsimítottam az izzadt testemet, és a csontjaimat éreztem, a bordáimat, a medencecsontomat, ami kiállt a testemből. Ahhoz, hogy ki keljek az ágyból, olyan energiák kellettek, mintha a Himaláját készülnék megmászni. Szó szerint kúsztam a konyháig, megéreztem az étel illatát, és másztam a wc- ig, hogy rókázzak egyet, persze nem volt mit. Szédelegtem, kattogott az agyam, egyszerűen nem tudtam leállítani a gondolataimat. Folyamatosan marcangoltam magam, gondolatban téptem a megmaradt húsomat. Mit rontottam el? Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?

Tamás rám nézett és húzott egyet az üvegből. Figyeltem magam, már nem volt bennem harag, nem akartam nevelni, kioktatni újra, hagytam, hogy igyon és ez egyszer szó nélkül tűrtem. A fejemben csak az a gondolat járt, hogy tudnék ettől a pokoli érzéstől megszabadulni, ami belülről rágja ki a belemet. Azt már rég tudtam, hogy egy részeggel kár vitatkozni vagy bármit is mondani, úgy sem jut el hozzá. Sokkal jobban fájt, minthogy most vele foglalkozzak, és, hogy újra ezerhatszáznyolvanadszor elmondjam, hogy miért ne igyon. Körbe néztem és azon tűnődtem, miért van szüksége a piára, hisz mindenünk megvan, amit ember kívánhat. Nem boldog velem? Nem vagyok neki elég jó? Ő csak nyelte a Whiskyt azt az átkozott Jacket.


-Igyál egyet-szólt- na kapd össze magad ne szarozz!


Ahogy rám nézett a tompa tekintetével és nyújtotta felém az üveget, mélységes szomorúság, hányinger és gyűlöletet egyvelege kavargott bennem. Még most sem fogta fel, hogy haldoklom mellette, kiölt belőlem minden jóérzést, nőiességet, életet. Ízekre szedte, ami voltam és én még mindig érte aggódtam. Rettenetesen gyűlöltem magam ezért, hogy hagyhattam egy embernek, hogy semmivé tegyen, hogy többet jelentsen, mint én saját magamnak!


Pszichiáter segítségével ma boldog ember vagyok! :)

2014. máj. 14. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim válasza:
Megtudnatok adni ennek a terapeutanak az elerhetosegeit?
2014. aug. 13. 18:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!