Valaki ismer példát arra, hogy egy BPD-s embernek segített az, ha valaki ott volt neki, aki szerette, és mindig próbálta is kimutatni?

Aki tényleg az annak a depressziós epizódnál teljesen mindegy, azokba rúg bele, akik a környezetében maradnak. Nem elég ha szereted, nagyon figyelmesnek kell lenni, mert minden apróságba képes belekötni és képes rajta kiakadni.

De mivel ez az új divat a pszichiáterek körében, nagyon sok embert diagnosztizálnak annak, aki nem is az vagy csak éppen súrolja a "betegséget".

Úgyhogy aki nem BPD-s csak el kell neki adni a gyógyszert, annak segíthet. Mert az ember társas lény és vágyik a szeretetre, még aki nem is mutatja ki és a mai rothadó világunkban igazán ritka, hogy valakit tényleg őszintén, érdekek nélkül szeretnek.

szia kérdező. itt egy példa.

Anyám mindig is a támaszom volt a BPD-ben, ha ő nem lenne, nem tudom én lennék-e még...