Miért zavar egyeseket, ha valaki, aki úgy érzi már nem tud semmivel kitörni (erről bővebben lent), végső kétségbeesésében öngyilkosságot követ el?

Egyrészt, mert borzasztóan fejletlen egyéni értékrendszerről tesz tanúbizonyságot, hogy valaki amiatt legyen öngyilkos, hogy havi 150 ezerből (köhm) nyomorog. Ebben az országban egész családok élnek sokkal kevesebből. Itt lenne az ideje az illetőnek felfedeznie, hogy nemcsak a pénztől lehet boldognak lenni.

Minden emberben van egy csomó lehetőség, és rossz dolog látni, ahogyan valaki folyamatosan a saját farka után rohan körbe-körbe ahelyett, hogy észrevenné, mennyi minden van még.

Másrészt mert öngyilkosnak lenni gyáva, aljas, önző dolog abban az esetben, ha az illetőnek van családja, aki szereti, vagy bárki más, aki számít rá. Ezért le leszek pontozva, de a véleményem akkor is ez.

Azért a 100-150 ezret én sem érzem (sajnos) a legótvarabb fizetésnek kishazánkban. Viszont furcsállnám az okot, hiszen az emberek inkább a magány, emberi kapcsolataik silánysága miatt kerülnek többnyire ilyen kétségbeejtő helyzetbe, nem azért, mert nem tud olyan nagy lábon élni, mint ahogyan szeretne. Ha nekem ez lenne az összes problémám, és minden más mindegy lenne, hát bűnözőnek állnék azt jól van.

Viszont gondolj bele, ha vannak szeretteid mégis hogy jönne ki, hogy Géza bácsi azért követett el öngyilkosságot, mert egész életében csak 150 ezret keresett és nem tudott kitörni? Ráadásul hol van az a pont, ahol kimondhatod, hogy ez már sosem fog sikerülni? 53 vagy 38 évesen? Szerintem nem baj, hogy ez nem silányul normává, hogy persze öld meg magad, ha úgy érzed nem jön össze semmi.

Első vagyok.

""...hogy észrevenné, mennyi minden van még." Tetszik vagy nem, akármilyen szépen fogalmazol, akárhogy próbálsz olyan égbekiáltó hülyeségeket beszélni, mint "fejletlen egyéni értékrendszer", "mennyi minden van MÉG", és még sorolhatnám, HA szegény vagy (nem feltétlen a négy millió mélyszegény magyarországi emberre célzok, igen, százötvenezerből sem fogsz úgy élni, mint magad körül látva a sok-sok százmillió tehetős álompolgárt), tehát HA szegény vagy, minden elveszett.

Romantikus körmondatok ide, vagy oda, finom megfogalmazás szintúgy, NINCS "annyi minden", ha nem vagy tehetős.

Hiába a belső értékek, hiába az előbb említett gazdagokkal szemben álló normális jellem, vagyis minden, ami nem pénz, és minden, ami a pénzzel ellentétben valóban jó benned - halott vagy."

Drága kérdező, én egyetemi tanár vagyok, az egyik általad említett szakmából. Egyetemi tanárként valamivel kevesebbet keresek, mint az általad említett összeg, egyébként ezzel egyidőben valamivel kevesebbet, mint amennyit ma egy FKF-s utcaseprő keres. A piacon ennek még Magyarországon is a 3x-osát kereshetném, ráadásul kapkodnak utánam, mivel van egy specializációm, ami ritka Mo-n.

A tanári pénzből fenntartom az albérletem, Bp-n, ahol drága, valamint kajálok, hobbijaim vannak (motor, ló, mindkettő elég drága), párkapcsolatom van, totál boldogan élek, és még félre is tudok tenni időnként. Önkéntes munkát végzek, ami szintén a hobbim, és őszintén lesz_rom, hogy nincsen limuzinom meg nercbundám meg Armani öltönyöm, mert sok minden sokkal inkább számít nekem.

Még egyszer mondom, hogy ha neked csak a pénz számít, és csak úgy tudod elgondolni, hogy boldog lehetsz, hogy közben agyonkeresed magad, akkor az értékrendszereden van átgondolni való.

Pontosítom, mert lehet, hogy félreértetted: nincs saját lovam, csak lovagolni járok. Egyébként pedig tényleg így van, mondd már meg, hogy ugyan mi célom lenne egy anonim oldalon hazudozni? Szerintem páran esetleg fel is ismernek a leírásból, annyira felismerhető.

Na de (tessék, csak hogy összejöjjön a számításod) nem érdekel, hogy mit hiszel. Ráadásul egy értékrendileg ennyire elrontott emberrel egy vadidegen így a gyakorin keresztül nem túl sok mindent tud ugye kezdeni. Csak leírtam ide a saját történetem, hátha rájössz, hogy a 150 ezer forintoddal tapsikolhatnál gyönyörűségedben az ország elég nagy részéhez képest. De őszintén, nem érzem, hogy többet kéne foglalkoznom ezzel a témával.

Az öngyilkossággal a (saját ítéleted szerinti) kudarcodat véglegessé és visszafordíthatatlanná teheted. Ha ez kell neked, tegyed, engem nem zavar, nem ismerlek (de szerintem téged zavar, különben nem tetted volna fel ezt a kérdést)...

Akkor kedves kérdező képezd magad, ha nem is szakmát, de legalább szerezz egy jó nyelvtudást, ez kizárólag a szorgalmadon múlik. Veszel egy nyelvkönyvet és egy szótárat és hajrá, de ott a net egy csomó ingyenesen letölthető anyag... Értelmet nyerne az életed és lenne célod kimenni egy országba pénzt keresni, és már nem az öngyilkolászáson gondolkodnál.

Amit írtam azt csupán tapasztalatból én mielőtt elindultam mosogattam és csak nyavalyogtam oszt egy szép nap eldöntöttem, hogy ebből elég és minden nap tanultam és mondogattam a kollégáimnak, hogy elmegyek... csak röhögtek! Most én nevethetnék rajtuk, de nem teszem inkább sajnálom őket hogy otthon senyvednek tovább. Jelenleg Svájcban dolgozom, remélem neked is sikerül! Ha ezt elhiszed és hiszel magadban biztos fog!!! :)