Érzett valaki elsőre változást a kineziológusnál?

Szerdán megyek. Olyan gondjaim vannak, hogy most úgy érzem, hogy összecsaptak a dolgok felettem. Magamba folytok problémákat, nemnagyon mondom el senkinek. Nem is merek nagyon vendégségbe menni, nehogy rosszul legyek. Egyébként boldog családban élek, van egy 9 hónapos kisfiam egy rendes, megértő férjem. Egyedül én vagyok búlal-bélelt. Biztos, hogy régi dolog félelme rejtőzik bennem, de néha nem látok ebből kiutat. Pszichiáterhez nem szívesen megyek. Nem szeretnék bogyókat szedni. Igazából a legnagyobb félelmem, a hányás. Pszichésen már nem is eszek nagyon, mert aztán már azon örlöm magam, nehogy hányjak. Szedek étvágynövelőt, amitől van étvágyam, de nem mindíg merek enni.

Kérlek adjatok valami bíztató jelet, hogy van remény.

30 éves anyuka