Miként lehet kitörni az énkép vezérelt életből? (mikor minden pillanatban arra figyel valaki, hogy mit mondanak róla és ennek rendel alá mindent)

Én pl. egy 3-es szabályrendszert alkalmazok:

1. Mit mondott? (fontos nem fontos sértő)Ha mondanak valamit, Ki az, aki mondja (gondolok itt a személyiségére)

2. Ebből következik: Miért mondta (Az ok, a személy részéről)

3.Ki az aki mondja: Milyen ember?

Ha számodra egy jelentéktelen ember, akkor tök mindegy mit mondott és kinek mondta.

Ha olyan ember, aki számít vagy fontos vagy valamilyen szerepet játszik az életedben: Akkor miért mondta. (általában azért, mert a saját problémáival nem képes szembenézni, ezért jobb mások dolgával foglalkozni)

Ha alapvetően jellegtelen, semmitmondó ember: akkor azt mond, amit akar. Ha szembesíted max konfrontálódsz vele és annak semmi értelme.

az biztos, hogy megterheli az ember lelkét: de mindenen túljut az ember. erre való az idő. Megrágni, átgondolni, megint megrágni és a végén elengedni.

Megbocsájtás: megbocsájtasz de nem felejtesz. Azért ne felejts, hogyha következőképp újra egy ilyen helyzetben találnád magad, tudd, hogyan védd meg magad.

Minden embernek más más a védekezőrendszere. Más analógiával működünk. Találd meg, (találja meg a saját módszerét). Minden ember maga a módszer.

Érdekes a kérdés. Énkép-ről van benne szó, de a leírás alapján éppen énképe nincs annak az embernek akiről szól. Lehet rólad szól. Mivel mások nem tudják olyan jól mint én magam, hogy NEKEM mi a jó, emiatt mások véleményére csak akkor figyelek, ha konfliktus okozója lenne. Vagy szándékom ellenére keresztbe tennék másoknak. Ha ez nem áll, akkor mit érdekel engem, hogy valakik arról beszélnek, hogy ördögi módon kétpofára tudom zabálni a töltött káposztát.

Én magamhoz viszonyítok. Egy hete 2 kaposztával többet ettem. Két hete meg 4-gyel kevesebbet. ÉS nem a másikhoz méricskélek, hogy a gizda Julcsa még 2 töltöttkáposztát se bír megenni.

Tudom, hogy a töltött káposztánál komolyabb dolgokról beszélsz, de ezzel akartam megvilágítani a lényeget. Önmagadhoz viszonyíts. Nézd meg, hogyha kétszer annyi időt takarítasz otthon, akkor nagyobb tisztaság lesz-e? Ez a másokhoz való méricskélés képes megmérgezni az ember pszichéjét. Az meg, hogy egyáltalán érdekel az, hogy mit mondanak rólad mások, még veszélyesebb.

Nem olyan cipőt kell venni, ami mások szerint jól áll neked, hanem ami neked kényelmes és neked praktikus!

Mert csak az énképünk maradt az életünkben. A felvilágosodás megölte Istent, és hirtelen csak a véges és magányos emberi lét maradt. Nincs más, aminek alá tudnánk rendelni az életünket, csak az ego. Nem csoda, hogy erre nagyon érzékenyek vagyunk. Folyton félünk, hogy megaláznak valamivel (kibeszélnek, kinevetnek, megbántanak, stb) és az egyetlen értékünk, az identitásunk megsérül.

Egy módot látok a kitörésre, ha a vallásokat kizárjuk:

Rendeld az énedet valami magasztosabb dolog alá! Ne hagyd, hogy önmagára koncentráljon, mert minden megalázás olyan lesz, mintha forró kést döfnének beléd. Ha valami nagyobbat "tolsz" magad előtt, azzal abban a nagyobb dologban terjesztheted ki az identitásod és az a sok köpet, amit mások neked céloznak könnyedén lemosható lesz fájdalom nélkül.