Előfordult veletek hogy a pszichológus elsírta magát egy ülés alkalmával? Hogy kellene reagálni egy ilyen helyzetben?
válasza:
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Egy pszichoterápiát tartó szakembernek a terápia során semlegesnek kell lennie. Nem nagyon szabad érzelmi megnyilvánulásokat erősen kimutatni, és véleményezni. Ennek ellenére a betegek gyakran kérnek véleményt, de a terápia arról szól, hogy a beteg beszéljen. A pszichiáter/pszichológus pedig kérdez. Kifejezi az együttérzését, de nem sajnál. Nem szabad, hogy úgy tűnjön, hogy a terapeuta érzéketlen.
De az nem megengedhető egy terápiában, hogy ilyen erősségű érzelmek törjenek fel a pszichológusból. Még annyit sem nagyon szabad mondani, hogy vele is hasonló dolgok történtek meg.
Ha van lehetősége másik pszichológushoz fordulni, akkor tegye meg. a terápiát nagyon hátráltatja egy ilyen érzelmi kitörés. Ha ön sírta volna el magát terápia közben, akkor azt mondtam volna, hogy rendben van.
Ugye a pszichológus is ember, szóval neki is lehetnek megnyilvánulásai, de nem szabad ennyire elengednie magát egy szakembernek.
dr.
Köszönöm a válaszokat!
Igazából nem tudom, mert azt gondolom, hogy ő már nagyon sokat segített nekem, nem szívesen keresnék másik szakembert, bár lehet már függök tőle..
Mondjuk arra a kérdésre, amire végül válaszoltam, lehet sokan így reagáltak volna, és nem is azzal van gond, ha valaki sír (bár én nem tudok mások előtt), mert ez tényleg nem volt valami túl vidám dolog, amiről beszéltünk. Nekem a szituáció volt furcsa, mert közben tudom, hogy ilyet elvileg nem tehetne, de nem haragszom rá ezért, meg semmi, csak nem tudtam hirtelen mit csináljak.
válasza:Mit válaszoltál, amire elsírta magát?
Mindenesetre olvastam már ilyet, hogy együtt sírt a pszichológus a pácienssel, ami szintén nem egy megengedett, javallott dolog, de összességében jól sült el, mindkettőjük épülésére szolgált. Habár, ha te nem vagy egy ilyen érzelgős típus furán jöhetett ki, hogy a szakember zokog, te meg pislogsz, hogy mégis mit csinálj.
Jaj én naponta órákat sírok, legalábbis így alszom el, de azt nem látja senki, más előtt tényleg nem szoktam.
Nagyon röviden annyi volt a lényege, hogy mondtam neki, hogy engem még senki sem szeretett feltétel nélkül, de ez egy dolog, aztán kérdezett anyámról, aki már nagyon régen meghalt, és mikor mondtam, hogy mire emlékszem anyámmal kapcsolatban, akkor itt kezdett el sírni.
Jó, igazából talán fél-1 perc ha volt, de olyan hülyén éreztem magam.
válasza:Te szegény, nem irigyellek.. mondjuk a pszichológust sem. Utána nem szabadkozott, hogy miért volt ez?
Én sem tudom mit tettem volna, most az mondom biztos megsimiztem volna a hátát, de abban a helyzetben valószínűleg hozzád hasonlóan csak néztem volna.
Elnézést kért, de tényleg tök hamar összeszedte magát (én tuti nem tudtam volna) aztán beszéltünk tovább.
Egyébként nem csináltam semmit persze, de tényleg nem haragszom rá. Azért "hozzáérni" nem akartam, főleg, hogy férfi, az meg neki lett volna kellemetlen, de tényleg ez egy hülye szituáció.
válasza:Azért megindokolhatta volna mi volt ez. Már hogy mi jutott eszébe, saját maga, vagy téged sajnált ennyire. Ha ilyen erős érzelmi kitörései vannak azt igazán belegyúrhatta volna a terápiába, minthogy kisírja magát, aztán elnézést kér és folytatjátok.
Fiatal?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!