Egyre többet gondolok a halálra! Nem tudom mit tehetnék ellene!?

Olyan vagyok mostanában mint egy zombi. Pár hónapja kiköltöztünk párommal külföldre és azóta fenekestől felfordult a kis világom. Honvágyam van, nem találom a helyem, nincsenek barátaim, nem találok munkát nem megy a nyelv sem. Egyre csak azon agyalok,hogy régen milyen jó volt életem. Milyen jó lenne újra gyereknek lenni, hiányoznak a nagyszüleim, a régi dolgok amiket már soha nem fogok újra élni. Tudom hülyeség, de olyan mintha a múltban élnék vagy azt akarnám visszahozni. Folyton csak erre gondolok. Próbálok mindent úgy csinálni,hogy jó legyen, és erősnek mutatom magam, de legbelül olyan szinten ki vagyok.....

Már minden apróságtól kiborulok, bármitől.

És akkor rögtön az öngyilkosság jut eszembe.

Ami már végig kíséri az egész napomat.

Nem gondoltam volna,hogy egy egyszerű költözés ennyire meg fog viselni! Egy rakás csődtömegnek érzem magam, egy senkinek, semmihez sem értek, és nem is fogok soha.

És ez minden nappal csak erősödik bennem!

Minden nappal rosszabb lesz!

Mára már nincs kedvem enni sem.

A sírást is magamba fojtom, mint minden mást is. Nem tudom kimutatni az érzéseimet senki felé. Görcsölök.

Egyszer talán olyan erővel fog belőlem előtörni hogy jól nekimegyek valakinek.

Semmire sem találok megoldást!