Mi lehet a legjobb megoldás erre?

24 éves srác vagyok.egész életemben szociális fóbiában szenvedtem amit később kiegészített a depresszió is,csak hogy minél korrektebb legyen a dolog.

kezelést csak az utóbbi 4 évben kapok,kezdve a gyógyszerestől a pszichoterápiáig.

viszont bármennyire is szeretném,egyszerűen nem tudom sikerül e valaha is kigyógyulni ebből.

és az utóbbi 2 évben a helyzet mondhatni rosszabb lett,mert a hangulati változásaim sokkal látványosabbak lettek,először optimista jókedvű,segítőkész,barátságosból hirtelen akár pár perc leforgása alatt maga az ördög,agresszív,kötekedő,rosszkedvű,és a világból menekülni próbáló.

de az egy alap gondolat-állapottól függetlenül-hogy szeretnék egy isten háta mögötti helyre menekülni,és soha többé nem látni senkit,és semmit,ami az életem megkeserítőihez,és ami fájdalmaimhoz kötődik.

jó lenne elszigetelnem magam.

emiatt az öngyilkosság feletti töprengés nagyon gyakran van terítéken hiszen hova is menekülhetnék?

sajnos a munkámból adódóan sokat tartózkodom emberek között ami nekem nem tesz jót,hiába próbálom a jó oldalát nézni,de nem tudom megszokni,emiatt már gyógyszerfüggővé váltam,de ha nem szedem kifordulok magamból.

a problémáimat csak tetézi hogy rettegek a kudarcoktól,rettegek a kritikától,félek a nőktől,félek az egész velejéig rothadt emberiségtől.

sokszor úgy érzem valamikor majd tényleg elpattan bennem valami és bekerülök valami zárt osztályra.

ezt a problémát csak tetézi hogy minden egyes kudarc újabb lökés a szakadék felé.

konkrétan,láttam már halottat,haldoklót nem egyet,vért és fájdalmat,de hidegvérrel szemlélem,miközben most szeretném egy lány kegyeit elnyerni,egyszerűen megőrülök attól hogy egyoldalú az egész,ő önszántából nem nagyon keresne fel,én állandóan írok neki,hívogatom,és bár állítása szerint szívesen találkozik velem,ettől az egyoldalú hozzáállástól felfordul a gyomrom,nekem mégis ő kell,és úgy érzem ha ez sem sikerül nekem végleg végem.

és nem lesz tovább. a környezetemben mindenki boldog,megvan mindenük ami nekem soha sem lesz meg,vagy nincs meg,ettől egyre inkább elutasítom őket,és kezdem nem csak magam,de őket is gyűlölni.

igazából nem tudom a szeretet mint érzést kimutatni csak azon ember felé akit én kiválasztok,és érdemesnek tartok erre.

ez csak egyetlen egy...lenne.

szóval egy mélységesen komplikált ember vagyok,és rettentően félek.