Szociális fóbia miatt nem merek elmenni dolgozni. Mit tegyek, hogyan gyógyulhatok meg?

Szia. Korábban nekem is megkeserítette életemet a szorongás hosszú évekig, hasonló módon, az elhelyezkedésnél. Pszichoszomatikus tüneteim is voltak a szorongás miatt. Végül pszichológus rábeszélt, hogy próbáljam meg a gyógyszert. Bevált, jelentősen javította a szorongást. Pl korábban utcán is nehéz volt mennem, gyengének éreztem magam, zavartak a szembe jövő járókelők, lesütöttem a fejem. Mióta szedem a gyógyszert ez elmúlt, gond nélkül és magabiztosan közlekedem. A pszichoszomatikus tünetek is jelentősen enyhültek. A fő szorongási tünetem – nem írom le - csak enyhült, de nem szűnt meg, viszont el tudom viselni. A gyógyszer amit szedek nem durva, nem okoz pl. elhízást. (Annyi hogy fáradékonyabb vagyok tőle, illetve a figyelmet kissé rontja.) Citalopram 20 mg- hatóanyagút szedek napi 1x.

A Citalopram is tud durva lenni, ha öngyilkossági késztetései vannak az embernek, azt felerősítheti. Erre tudatosan oda kell figyelni. Hatása csak kb. 1 hónap után jelentkezik.

A másik, ami segített, a keresztény vallás. Már 16 éves koromtól igen érdekelt a téma, hogy milyen világképet válasszak, mi az élet értelme? Most duplája vagyok és sikerült választ találni. Igazán akkor értettem meg a kereszténységet, amikor a Zsoltárok könyvét olvastam (ez az Ószövetség egyik legértékesebb könyve). Nehézségekkel, megpróbáltatásokkal küzdőknek nagy segítséget ad! Megtudhatod belőle, hogy ha bajodban Istenhez fordulsz, akkor meg fog hallgatni. Ajánlom, hogy üsd fel valahol és kezdd olvasgatni. Ezzel a témával kapcsolatban szívesen válaszolok, ha kérdéseid – akár kétségeid -vannak, mert már sokat gondolkodtam róla. 180 fokkal változott meg az életem, amikor felismertem, VAN GONDVISELÉS, mégpedig azok számára, akik segítségül hívják Istent és megtérnek.

Még mindig szorongó alkat vagyok, de el tudom viselni. Meg kell barátkozni azzal, hogy egyszerűen érzékenyebb idegrendszerem van, mint az átlagé. Ha szorongok, nehézségem van, Istenre gondolok, hogy legyen jelen a nehéz pillanatban, el tudjam viselni.

Nekem tehát a keresztény hit és a gyógyszer segít(ett).

Ez érdekes utolsó, én pont a szüleim vallási fanatizmusa miatt lettem ilyen szorongó és nebántvirág. Vágytam Istenre, de hiába kerestem, csak azt a rengeteg bizarr vallási maszlagot kaptam, amit még a szüleim maguk se tartottak be. Én elmenekültem, de azóta sem találtam meg önmagam.

Ami viszonylag segíthet: ne akard hogy eltartsanak! Kezd magadban tudatosítani azt, hogy felnőtt férfi vagy, ráadásul egy kifinomult úriember, akiért ölnek a nők. Vedd a fejedbe hogy nem élősködhetsz a szüleiden! Amúgy annyira csak nem lehetsz rossz, ha van szexuális életed. A gyógyszer abbahagyása után visszaállt a rendszer? Ha a nőkkel meg tudod magad értetni, akkor mi a probléma? Vegyél erőt magadon, menj el dolgozni, hogy minél előbb kikerülhess ebből a fojtogató közegből!

3-asnak

„Ez érdekes utolsó, én pont a szüleim vallási fanatizmusa miatt lettem ilyen szorongó és nebántvirág. Vágytam Istenre, de hiába kerestem, csak azt a rengeteg bizarr vallási maszlagot kaptam, amit még a szüleim maguk se tartottak be. Én elmenekültem, de azóta sem találtam meg önmagam.”

Sajnálom, hogy a szüleid miatt kedvezőtlen képed alakult ki a kereszténységről. Attól, hogy ők rosszul értelmezték, élték meg a hitüket, még nem magát a kereszténységet kell okolni, elutasítani! Jézus a szeretetet tanította, a farizeusok viselkedését elutasította.

Érdemes megfontolni ezt a kérdést, nem mindegy Isten létezését is számba veszed e az életedben. Egy dimenzióval gazdagodik az életed, ha igen!

Zseniális meglátás az alábbi gondolat:

„Az ember előtt ez a választás áll: vagy úgy fogja föl magát, mint aki szabad az egész világmindenségtől és csak Istentől függ; vagy pedig Istentől szabad, s ekkor a mindenkori körülmények rabjává válik.”

(Luigi Giussani: A kereszténység kihívásának eredete)