Kérlek próbáljatok meg lebeszélni és észérvekkel hatni rám! Öngyilkos akarok lenni és valószínűleg már csak napok választanak el a visszafordíthatatlan tettemtől. Letudtok állítani?

A kérés nem kamu. Kiskorú vagyok, tinédzser és tökéletesen elegem van az életből. Én vagyok a világ legnagyobb marhája azért amit tenni fogok, hisz elvileg elégedettnek és boldognak kéne lennem, ugyanis mindent megkapok azt hiszem amit csak kérhetnék. Van egy egész tűrhető családom amit tönkre fogok tenni, pár barátom, nagyszerű iskolai eredmények. Tehetséges és okos vagyok, legalábbis mások ezt mondják rólam. Semmi szerelmi bánatban nem szenvedek. Szimplán gyűlölöm a világot, azt hogy élek, azt aki vagyok. Talán változtatnom kéne magamon, de tudom hogy arra képtelen lenék. Leginkább azért, mert a legnagyobb gondom az hogy ember vagyok. Nem akarok ehhez a fajhoz tartozni! Tisztában vagyok a fájdalommal amit okozni fogok másoknak és tudom, hogy ha épeszű volnék nem tenném meg. Mégis menni akarok. Biztos felmerül bennetek a gondolat, hogy akkor miért nem tettem még meg? Egyszerű. Én nem akarom megbánni a tettem és teljes elhatározással akarok távozni egy boldog mosollyal az arcomon. Viszont azt hiszem hamarosan tényleg elfogok jutni erre a pontra.

Hogy miért írok most ide? Mert adni akarok magamnak még egy utolsó esélyt. Próbáljatok lebeszélni! Mindenki érveit és gondolatait meghallgatom és ha a kérdések nem a kilétem akarják tudni akkor válaszolok is rájuk. Pszichológushoz meg ne küldjetek mert úgyse megyek...