Étkezési zavaros lennék?

sosem jutottam el odáig, hogy konkrétan meghánytassam magam vagy hashajtót vegyek be, de sokszor gondolok rá, szerintem csak az tart vissza, hogy túl gyáva vagyok hozzá. az a baj, hogy imádok enni, de tényleg, van, hogy úgy érzem ez a napom fénypontja, és sokszor kontrollálni sem tudom magam. néha eszméletlen mennyiségeket fogyasztok el, édesre sósat, sósra édeset, majd újra elölről, utána persze jön a bűntudat.

van, amikor egész nap azon jár az eszem, hogy mit fogok enni vagy mit nem kéne ennem, de a vége legtöbbször az, hogy egytől egyig felfalom még a vésztartalékba vett dolgokat is, amiket itthon találok. képes vagyok éjjel egykor elmenni az éjjel-nappaliba egy tábla csokiért. sokszor akkor is eszem, ha már érzem, hogy jól laktam és rosszul vagyok. ha próbálom visszafogni magam, az csak ideig-óráig megy, mondjuk pár hétig és a vége úgyis zabálás lesz.

ennek ellenére nem vagyok kövér, normális alkatom van, inkább vékonyabb, mint kövér, de rosszul vagyok magamtól. tudom, hogy ha más lány ennyit enne, nagy valószínűséggel már vágósúlyban lenne és örülnöm kéne, hogy az elfogyasztott kalóriákhoz képest jól nézek ki. de pont ezért gyűlölöm a legjobban magam, hogy csak egy kicsit kéne kevesebbet ennem és nagyon jó alakom lehetne, de még erre sem vagyok képes.

ne értsetek félre, ez nem a leakarokfogyni-féle tipikus csajos nyavalygás, egyszerűen úgy érzem, nem normális a viszonyom az ételhez, az evéshez. eszem, ha ideges vagyok, eszem, ha szomorú vagyok, akkor is eszem, ha boldog vagyok vagy éppen unatkozom. túl sokat gondolok az evésre. folyton figyelem, mások mit és mennyit esznek és örülök, ha valaki többet eszik nálam.

orvoshoz kéne mennem? valaki hasonló cipőben? (nehéz ezt röviden összefoglalni, próbálkoztam..)