Mit csináljak? Ebben fogok tönkremenni?

A lényeg az, hogy tavaly év végén még egy egészségügyis iskolába jártam, ahol kötelező volt a 2 hét nyári gyakorlat. Voltunk is, de a kórházban és a III. belre kerültünk, az elfekvőre, gondolom senkinek nem kell bemutatni. Egészen elképesztett, ahogy ott bánnak az emberekkel, tragédia.:(( Én pedig eléggé érzékeny vagyok, és ez is, meg úgy látni, hogy hová juthat az ember, milyen meghalni, annyi év után, egy ilyen undorító helyen...eléggé kiakasztott. Kikönyörögtem anyától, hpgy otthagyhassam azt a sulit, de már csak egy szakmunkásba vettek fel. Valahogy oda nem sikerült beilleszkednem, egy idő után elkezdtem azt, amit azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy tenni fogok: nem jártam be iskolába. Egyáltalán. Anyáéknak nem mertem szólni, de persze kiderült a dolog. Abból a suliból kicsaptak. Két helyet találtam ahová felvennének, egy esti gimi egy másik városban, és egy szakiskola itt ahol lakom..de anyáék nem engedik az esti gimit, azt szeretnék, ha ide járnék a városomba. Ide ahova felvennének, szociális ápolóira vennének fel, ami azzal járna, hogy 2 évig rengeteg gyakorlat- az elfekvőn. Szívesebben mennék az esti gimibe, de érthető módon anyuék nem szeretnék, hogy másik városból este járjak haza, ráadásul abban a gimiben tandíjat is kell fizetni. Nem vagyunk túl jó anyagi helyzetben, így, bár anyáék azt mondják, nem számít a pénz a sulival kapcsolatban, és mégsem akarom őket lehúzni.:(

De az itteni suli...csak eszembe jut hogy oda kell mennem újra, arra az osztályra, mint nővér, azok közé az emberek közé (a bunkó nővérekre gondolok, nem szegény betegekre), elkap a sírógörcs és a reménytelenség..Ráadásul mostanában, mióta gondok vannak a sulival, elég sokszor vagyok rosszul, fáj a hasam, minden este fejfájással fekszem, nincs egy nyugodt percem, folyton olyan, mintha hevesen verne a szívem, remegek és a legváratlanabb pillanatokban őrült légszomj tör rám, és elgyengülök:( Semmi pozitívat nem látok a világban. Viszont nincs halálfélelmem ilyenkor soha, magammal kapcsolatban ritkán van, de mások halálára vagy betegségére érzékeny vagyok. Nem tudom ez összefügghet-e azzal, hogy máris félek a temérdek gyakorlattól.:(( Mégis mit tegyek, kihez forduljak? Anyálknak nem akarom ezt elmondani, csak újabb problémákat okoznék nekik, így is elég baj, hogy meg fogják vonni a családit, ha nem iratkozom be gyorsan valahova, pszichológus pedig szóba sem jöhet, kettőnél is voltam már, de csak rosszabbul éreztem magam tőle.

Nem tudom mit csináljak, kilátástalan helyzetbe sodortam magam a hülyeségeimmel.:(((

15L