Mi van velem? Barátaim szerint depressziós vagyk. Igazuk lehet?

Nem igazán mozdulok ki hazúról. Ha elmegyek pl kávèzóba barátnőmmel akkor is csak a falat nézem. Nem igazán tud èrdekelni, hogy mi zajlik körülöttem. Nem beszèlek senkivel. Álltalában még a tanárokkal sem. Nem megyek ki felelni, akkor sem ha tökéletesen tudom az anyagot. Zavar ha néznek. Nem vagyok képes köszönni. Elmegy melettem egy ember és nemudok neki köszönni, nem jön ki a hang. Tudom, hogy bunkosag de nem vagyok rà képes, és ezt senki nem érti meg. Ha pl kàvezoban odajön egy ember a baràtnőm végett, leülnek, kérdezgetnek, hogy kivagyok mivagyok micsinalok stb...akkor sem tudok vàlaszolni,ugyanaz a helyzet mint a köszönèsnél. Kedvenc időtöltésem az alvàs. Ha valaki a csalàdbòl ràm szòl, hogy ne aludjak annyit, rögtön sírni kezdek. Suliban is gyakran ràmjön a sìràs a semmiből. Van, hogy màr ugy kelek fel, hogy sírok. Anyàm szerint teljesen antiszoc vagyok... 19/L