Miért mond le a társadalom a depressziós emberekről?

Számos más, sokkal súlyosabb betegségre meg függőségre milliárdokat költenek állami pénzből, a depressziósokat meg befektetik a pszichiátriára, leszedálják és ha már sétáló zombi lett belőlük, hazaküldik őket.

Gyógyszerszedés nélkül nincs kórházi bennfekvés. Pedig a betegnek csak környezetváltozásra lenne szüksége a felépüléshez meg arra, hogy végre hasznosnak érezze magát, ami nem fog teljesülni, ha óvodai képességfejlesztő elfoglaltságokat kell csinálnia a foglalkozásokon.

És minden bennfekvőt egy kalap alá vesznek és gyakran úgy kezelnek, mint valami szellemi fogyatékost. Miért nem teheti meg valaki, hogy befekszik a kórházba és amíg fel nem épül, talpra nem áll, addig onnan jár be dolgozni? Amíg hozzá nem szokik a szervezete, hogy az élete nem napi 12-16 óra alvásból és kávézásból áll?

A foglalkozásokat miért nem úgy állítják össze, hogy az ne frusztrálja a beteget, hanem ténylegesen hasznos ismereteket szerezzen aminek később az életben és a munkaerőpiacon is hasznát veheti?

Miért kényszerítik rá a gyógyszerekre? Akinek dührohamai vannak, összetöri a kórházi berendezést és az ápolók fogják le, majd injekciózzák le újra és újra esélyeket kap, ha be is viszik a zárt osztályra, "nincs hely, új gyógyszert kap" indokkal visszateszik a normál betegek közé. Aki meg csendes, nyugodt, alkalmazkodó és semmi baj nincs vele, abba beleerőltetik a gyógyszereket, mert különben nem feküdhet benn a pszichiátrián.

Miért csinálják ezt? Nem lenne jobb a társadalomnak, ha a még menthető embereket visszaillesztenék a normális életbe?