Mi lehet a bajom? Hogyan tudok "stabilabb" lenni mentálisan?

Sziaszok!

Nem tudom mi a gond velem pontosan

Úgy indult hogy sokat szorongtam mindig, féltem hogy nem felelek meg a szüleim elvárásának.Mára ez eléggé kiterjedt ott tartok hogy fogalmam sincs ki vagyok és csak úgy élek ahogy a környezetemben lévők elvárják, ha nem várnak semmit kétségbe esek mert nem tudom olyankor mit kell tenni.Önálló céljaim, terveim egyáltalán nincsenek mindig másoktól függök, nem tudok önálló lenni.Szörnyen félek hogy csalódást okozok bárkinek, nem ritkán inkább bevállalom hogy kihasználjanak ha egy kis időre legalább azt érezhetem hogy szeretnek vagy fontos vagyok.És ha egyszer azt érzem szeret valaki akkor az őrületbe kergetem azzal hogy "rátapadok" és folyton attól félek hogy elveszítem és mindig megerősítés kell.Amikor ezt nem bírja akkor valahogy bűntudatot keltek benne hogy ez az egész az ő hibája(utólag mindig rájövök hogy hülye voltam..).Minél közelebb áll valaki hozzám annál könnyebben sértődök meg sértem meg, de képtelen vagyok haragba lenni nem bírom elviselni az érzést hogy valaki nem fogad el és zaklatom azzal hogy folyamatosan bocsánatot kérek és mindent megtennék hogy visszacsináljam még akkor is ha nekem van igazam.Ilyenkor napokig ezen agyalok, nem nagyon eszek és alszok....Kiszámíthatatlan vagyok erős hangulatingadozásokkal az egyik percben életvidám vagyok azt érzem bármire képes vagyok a másikban értéktelennek és jelentéktelennek érzem magam és folyamatosan sírok.Ok nélkül felkapom a vizet de a haragom amilyen hamar jön úgy el is megy.Nehezen követi a környezetem.Sokszor eszméletlen bűntudatom van, meg olyan üresség érzés az hogy én senkinek semmire nem vagyok jó.Vagdosás....szégyellem de igen ez sem ritka és nem nem akarok meghalni csak belül annyira fáj hogy muszáj levezetnem és másnak nem tudnék ártani.