Talán szociopata lennék?

A minap olvastam a szociopatákról, már többször illetek a "csendes gyilkos" jelzővel, ugyanis én egy mindenki számára csendes, kedves, nyugodt, magányos farkas típusnak tűnök. De viszont roppant elmebeteg elképzelésekkel, érdeklődésekkel rendelkezem.

Egyik szenvedélyem hogy mindig másnak adom ki magam, bárkivel megtudom kedveltetni magam.. Viszont én senkit nem kedvelek. Amikor azt kérdezték hogy én mit érzek amikor szeretek valakit nem tudtam semmit mondani, legalábbis azt mondtam amit hallani szerettek volna hogy :"A szeretet egy különleges érzés, amikor magával ragad a másik lénye, amikor kötődsz hozzá, amikor bármit megtennél érte, amikor a szeretet tüze fellobban benned... Stb" valójában viszont nem érzek semmit, nem mondom hogy milliókat gyilkolnék meg de ha úgy hozná a sors akkor bárkit megtudnék ölni vagy kínozni.. Sőt még lelkiismeretfurdalásom sem lenne. Lelkileg viszont már tényleg többszáz embert kínoztam meg, mégsem érzek bűntudatod sőt minél többet akarok még mert ebben rejlik az én élvezetem, kiismerni őket, elérni hogy megbízzanak bennem és megtegyenek nekem mindent, aztán ha megunom őket ott hagyom őket.. Újabb áldozatokra vágyva.

Rossz gyerekkorom volt, a mai napig az van.. Mert igen, még csak kamasz vagyok.

A "nem tanul, nem érez, nem ideges" dologról is hallottam már, én viszont nagyon hamar dühös tudok lenni és agresszív..

Ti mit gondoltok, az lennék?